Az ökumenikus imahét margójára…


Imahét a Krisztus-hívők egységéért  

2021. január 17-24.

Mottó: Maradjatok meg szeretetemben, és sok gyümölcsöt teremtek (Jn 15,5-9)

Szivárványhíd Pannonhalma és Debrecen között

 

Amikor református könyvtörténész barátomnak jeleztem, hogy Pannonhalmára megyek kutatni, egyik első észrevétele az volt, hogy valószínűleg fogok találni rengeteg Liber haereticus prohibitus (protestáns tiltott könyv) bejegyzést. Jelentem: egyet sem találtam.”

 A fenti idézetet Ősz Sándor Előd: A Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár kora újkori Kálvin-köteteiről című ismertetőjében olvashatjuk, mely a Collectanea Sancti Martini a Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek (Levéltár-Könyvtár-Múzeum) Értesítője VIII. kötetében jelent meg.

Az idézet így folytatódik:„Két kötetben olvasni az acath[olicus] bejegyzést, a többiekben pedig nem találunk semmiféle felekezetre vonatkozó megjegyzést. … Úgy tűnik, Pannonhalma a 19. század elején már túllépett a felekezeti vitákon, és utat nyitott az azóta is gyümölcsöző testvéri lelkület felé. Ennek sok gyümölcse már beérett...”

 Az ökumenikus imahét kapcsán villantsunk fel néhány tényt a bencések első ökumenikus törekvéseiről…

 A „vallási unió” gondolatát Guzmics Izidor (1786-1839) bencés szerzetes, bakonybéli apát, tanár, nyelvész, író fogalmazta meg először az alábbi önálló munkáiban, valamint az általa indított, 1832 és 1837 között szerkesztett Egyházi Tár című folyóirat hasábjain.

Önálló munkái:  

  • A keresztényeknek vallásbeli egyesülésekről irt levelek, az evangeliumi keresztény tolerantziának védelmezőjéhez, Pest, 1822
  • A vallási eggyesülés ideajának, és a rom. kath. és protest. keresztények között fenálló unionak visgáltatása, Győr, 1824
  • A rom. kath. és protest. keresztények között fenálló unionak másodszori visgáltatása, Győr, 1826

 Guzmics Izidor, tanulmányai után 1809-től a győri gimnáziumban volt tanár, majd 1815-től Pannonhalmán a rendi növendékeket oktatta. 1832-től bakonybéli apát lett. 1830-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1838-tól rendes tagja. Nyelvújító, folyóiratszerkesztő, a reformkori kulturális és irodalmi élet jeles alakja. Verseskötete, elbeszélő költeményei, drámái, fordításai (zsoltárok) jelentek meg. A református vallású Kazinczy Ferenc barátja volt, akivel nemcsak a nyelvújításban működtek együtt, hanem oktatási és nevelési kérdésekben is eszmét cseréltek, Guzmics írt is ilyen tankönyveket. Kazinczyval együtt szorgalmazták a klasszikus nyelvek mellett a nemzeti nyelv oktatását, a magánnevelés helyett a nemesség számára is a nyilvános iskolai oktatást-nevelést. Guzmics Izidor fentebb említett műveiben a katolikusok és a protestánsok közötti unió lehetőségét fogalmazta meg és hirdette, így az ökumené első hazai képviselőjeként tarthatjuk számon. A felekezetek közötti megbékélést, az egység – unió – kérdését nemzeti alapon képzelte el.

A XIX. század végén, a XX. század elején a magyar bencések és a reformátusok ugyancsak a nemzet érdekében végzett oktató-nevelő tanári munkában látják meg az együttműködési lehetőséget. Ez a kezdeményezés volt a szállóigévé vált „Szivárványhíd Pannonhalma és Debrecen között.”

Az egyes állomásokkal kapcsolatos dokumentumokat összegyűjtve az alábbi kötetben olvashatjuk: „Szivárványhíd Pannonhalma és Debrecen között”. Válogatott dokumentumok a római katolikusok és reformátusok párbeszéde történetéből Magyarországon 1898-1943,  szerk.: Barcza József.- Debrecen, Tiszántúli Református Egyházkerület  1991.

A szivárványhíd-gondolat és kifejezés 1898-ban hangzott el először. Az 1867-ben alakult Országos Középiskolai Tanáregyesület 1898. június 4-5-én a Debreceni Református Kollégiumban tartotta XXXII. évi közgyűlését. Ennek keretében a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Kiss Áron az egyesület tiszteletére közebédet rendezett, melyen pohárköszöntők hangzottak el. Megszólalt többek között Bódiss Jusztin pannonhalmi bencés tanár és Balogh Ferenc a debreceni teológia tanára. Bódiss Jusztin többek között ezt mondta: „Most íme ez az agapé, e fényes szeretet-lakoma itt, a kálvinizmus metropolisában mindenkit meggyőzhet róla, hogy valamint Kazinczy és Guzmics egyek tudtak lenni Isten imádásában és a hon szerelmében akkép utódaik is lelki rokonnak, testvérnek vallják magukat a vallásos és hazafias nevelés terén. … Köszöntsük tehát hálás szívvel… az evangélikus református egyház jelenlévő tagjait, valamint azokat a kartársainkat, akik egyházuk hív szolgálatában… felekezeti különbség nélkül nevelnek hitben és hazaszeretetben erős, derék polgárokat.” (in: „Szivárványhíd Pannonhalma és Debrecen között”. Válogatott dokumentumok a római katolikusok és reformátusok párbeszéde történetéből Magyarországon 1898-1943,  szerk.: Barcza József.- Debrecen, Tiszántúli Református Egyházkerület  1991, 16-17. p.)

Balogh Ferenc válaszában ezt olvashatjuk: „Igen! A magyar égboltot a műveltség hatalmas szivárványa íveli át, egyik vége Pannonhalma magaslatáról indul, másik a magyar Alföld e talaján éri a földet, a két vég ma itt találkozik. A rege szerint a szivárvány alulról szívja fel a nedvet. Hadd szívja az mindenik végével az ős hazai talajból a jellemerőt, dolgozza fel közös magyar hazánk tudományos haladáson önnön szellemét. Mindnyájan egy haza fiai vagyunk. Éltetem a hazai műveltség Pannonhalmáról jött munkatársait, szent és nemes akarattal építsük tovább az évezred újuló korszakát, közös jövőnket.”(in: „Szivárványhíd Pannonhalma és Debrecen között”. Válogatott dokumentumok a római katolikusok és reformátusok párbeszéde történetéből Magyarországon 1898-1943, szerk.: Barcza József.- Debrecen, Tiszántúli Református Egyházkerület  1991, 17. p.)

 A XX. század elején Kelemen Krizosztom (1884-1950) pannonhalmi főapát is Guzmics örökébe lépett, ökumenikus kapcsolatokat ápolva. Több levelet váltott Ravasz László és Révész Imre református püspökökkel. Részt vett egy az 1941-1942-ben alakult, a vallási egységet kereső kör munkájában, melynek Kapi Béla és Raffay Sándor evangélikus püspökök is tagjai voltak. Ennek a körnek a célkitűzése az volt, hogy a különböző vallásokból dogmatikusok, egyháztörténészek valláspedagógusok kölcsönösen vizsgálják felül egymás elemi és középiskolai hit- és erkölcstan tankönyveit, és tegyenek javaslatokat a félreérthető és sértő kifejezések eltörlésére. Ezt a tervet Kelemen Krizosztom ismertette az ugyancsak bencés Serédy Jusztinián esztergomi érsekkel is, ám a kedvezőtlen politikai helyzet és a második világháború elsöpörte ezt a kezdeményezést...