Szent Márton napja közeledtével…


… Szent Márton libája az 1511 körül és 1515 és 1516 között keletkezett Pannonhalmi Evangelistariumban. A  kódexben Szent Mártonnak, a pannonhalmi monostor patrónusának alakja a két szokásos és ismert formában is megjelenik: mint római katona, aki megosztja a köpenyét a didergő koldussal, és mint főpap, püspöki öltözetben. Ez utóbbi képen egy harmadik attribútum is látható, a liba is, de nem a szokásos élő formában, hanem pecsenyeként, nyársra húzva.

 

A Pannonhalmi Evangelistarium és Benedictionale 1511 körül és 1515 és 1516 között keletkezett. A colligatum kötet első része (evangelistarium) 1511 körül született, a második része (benedictionale és a szerzetesi fogadalomtétel szertartásának leírása) 1515 és 1616 között.  A 320 x 220 mm nagyságú, 60 levélnyi pergamenre írt munka a pannonhalmi monostor használatára készült. A második rész végén a kolofonban olvasható a készíttető és a másoló neve, valamint a mű befejezésének ideje. A másoló Paulus testvér, világi neve Losonci Forgách Tamás. A második részt a másoló neve után Forgách-kódexnek is nevezzük. A megrendelő Tolnai Máté apát, akinek nevéhez intézményi-szervezeti  és liturgikus reform fűződik. Szent Márton, a pannonhalmi monostor patrónusának alakja a két szokásos és ismert formában is megjelenik a kódexben, mint római katona, aki megosztja a köpenyét a didergő koldussal, és mint főpap, püspöki öltözetben. Ez utóbbi képen megjelenik egy harmadik attribútum, a liba is, de nem a szokásos élő formában, hanem pecsenyeként, nyársra húzva Szent Márton jobb kezében. 

 „A Szent Márton lúdja voltaképpen egy régi római étkezési szokásnak, illetőleg hagyománynak továbbélése. Aesculapius ünnepén, amely éppen erre a napra esett, liba került az asztalra. Ismeretes az is, hogy a Capitolium lúdjai ébresztették föl a fáradt őrséget, amikor a gallusok a várost éjszakának idején el akarták foglalni. Innen a lúd megtisztelő avis Martis neve, amelyből könnyen formálódott az avis Martini megnevezés. Ehhez utólagos legendai magyarázatot is költöttek: Márton alázatból a ludak óljába bújt, hogy püspökké választása elől kitérjen. Ezek azonban zajgásukkal elárulták, és így kénytelen volt a püspökséget elvállalni.

Mindezekből érthető, hogy Márton napjának – főleg Dunántúl – a frissen tömött, szépen kihizlalt lúd volt az ünnepi eledele. A szombathelyi egyházmegye kispapjai a szent patrónus napján hagyományosan Márton lúdját ettek és bort ittak rá. A búcsút a reformátusok is Márton lúdjával ünneplik meg, ami ősi hagyomány mellett szól. [A Pannonhalma melletti] Écs falu regulája szerint aki, Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik. Hasonló Zalalövő tanítása is: aki Márton napján ludat nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik. Az eredeti megfontolás nyilván az volt, hogy nem adta meg a szentnek a megillető tiszteletet, áldomást.”

 ( Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium:  https://mek.oszk.hu/04600/04657/html/unnepikii0092/unnepikii0092.html)