Wirth Imre: első hangulatok-érzések-élmények


első hangulatok-érzések-élmények Pannonhalmán

Fotó: Wirth Imre Forrás: Facebook – Wirth Imre

Bejegyzés: „a legszebb pannonhalmi pillanat:mit is kéne tennem?”

 

Délután sétálok, nézem

a felhőket és a tavat

a távolban, a dombokat.

Várfal, tatárpuszta: jönnek

 

valahol biztosan, mindig.

Egyre láthatatlanabbul.

Levendula, hárs, gesztenye.

Fociznak a pályán, nézem,

 

a fasor felett, a falon,

jönnek valahol, pusztulás

emlékei, pattog a labda.

Apáca hajol a napba,

 

szerzetes. Október vége.

Volt már ilyen, remény, halál.

És öröm, amiért Isten

egyszer elneveti magát.

 

_____________________

 

Voltam lent a mélynek nevezett

magasban, ahol Szent László sírta

át az éjszakát és többször is

átfestették. Ahol Szent Istvánnak

volt állítólag bemélyedése.

Voltam fent a kupolához közel

és fájt a lábam, a szívem, minden

arról nyavalygott: lehet, hogy most már

vége. A bemélyedés én vagyok,

szertenézek a hazában, egy szent

szeme néz bennem, önfeláldozás,

amiért átadja helyét annak,

akinek alig van köze hozzám.