Wirth Imre: első hangulatok-érzések-élmények
első hangulatok-érzések-élmények Pannonhalmán
Fotó: Wirth Imre Forrás: Facebook – Wirth Imre
Bejegyzés: „a legszebb pannonhalmi pillanat:mit is kéne tennem?”
Délután sétálok, nézem
a felhőket és a tavat
a távolban, a dombokat.
Várfal, tatárpuszta: jönnek
valahol biztosan, mindig.
Egyre láthatatlanabbul.
Levendula, hárs, gesztenye.
Fociznak a pályán, nézem,
a fasor felett, a falon,
jönnek valahol, pusztulás
emlékei, pattog a labda.
Apáca hajol a napba,
szerzetes. Október vége.
Volt már ilyen, remény, halál.
És öröm, amiért Isten
egyszer elneveti magát.
_____________________
Voltam lent a mélynek nevezett
magasban, ahol Szent László sírta
át az éjszakát és többször is
átfestették. Ahol Szent Istvánnak
volt állítólag bemélyedése.
Voltam fent a kupolához közel
és fájt a lábam, a szívem, minden
arról nyavalygott: lehet, hogy most már
vége. A bemélyedés én vagyok,
szertenézek a hazában, egy szent
szeme néz bennem, önfeláldozás,
amiért átadja helyét annak,
akinek alig van köze hozzám.