Rejtett kincseink…a jelenlegi ismereteink szerint unikum Zágrábi Diurnale

Jelenlegi ismereteink szerint a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár gyűjteményében őrzött, 1525-ben Velencében, Peter Lichtenstein nyomdájában készült Zágrábi Diurnale (Diurnale Zagrabiense) unikum nyomtatvány, egyetlen a világon. Jelentős abból a szempontból is, hogy Szoliva Gábriel kutatásai alapján a nyomtatvány az utolsó ismert liturgikus emlék a Tridentinum előtti Zágrábból.

A kötet rövid bibliográfiai leírása:  Diurnale Zagrabiense. Venetiis,1525 Liechtenstein. [22]456 lev.16° Mai jelzete: 121 J 5

Korábbi pannonhalmi jelzete: 3 e 11

A kötet leírása:

A diurnale (nappali imakönyv) liturgikus kötetek a zsolozsma nappali imaóráit (horae diurnae) tartalmazzák. A könnyebb kezelhetőség miatt készítették, illetve kis méretük alapján alkalmas volt arra, hogy utazások során magukkal vihessék.

A pannonhalmi könyvtárban őrzött kötetecske a zágrábi egyházmegye számára készült.

A két színnel nyomtatott kötetben a kötet megjelentetését segítő előkelőségeknek szóló ajánlások után a mise előtt és után mondandó imákat olvashatunk, majd naptár következik (melyben a magyar szentek is szerepelnek), és egészségügyi tanácsok. Ezután kezdődik a tényleges zsoltáros rész. Végül a só és a víz megáldására, illetve megtisztítása (exorcizmusa) alkalmas kis szertartások leírását találjuk és jámbor imádságokat. A kötet eleji ajánlásokhoz hasonló dicséret – a kiadó dicsérete – ad keretet a szövegnek.

A címlapon olvasható cím: Diurnale Zagrabieñ. Alatta az Erdődiek kis fametszetes címere az S. E. betűkkel. Az S.E. monogram Erdődi Simon nevének betűjele, aki 1519 és 1543 között zágrábi püspök volt. Ugyancsak a címlapon olvasható Georgius Frigidinusnak Simon püspökhöz címzett disztichonja.

A kis kötetet Borsa Gedeon írta le először részletesen, valamint azonosította a kötet emendátorát, Georgius Frigidinus zágrábi kanonokot, aki a kiadást finanszírozta, és Ioannes Marinus nyomdai korrektort. (Borsa Gedeon: Bibliográfiai adalékok az esztergomi breviárium Mohács előtti nyomtatott kiadásairól. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve. Budapest 1986–1990. 331–350.) Ő jegyzi meg, hogy a kötetet Récsey Viktor nem említi az Ősnyomtatványok és régi magyar könyvek a pannonhalmi könyvtárban (Budapest: Hunyadi Mátyás Irodalmi és Könyvnyomdai Intézet, 1904) című kötetében.

„A címlevél fonákján Simon püspöknek szóló hosszabb ajánlás olvasható, ahol is „Georgius Frigidinas, juris utriusque candidatus, archidiaconus Wrboucz et canonicus Zagrabiensis” immár részletesebben megjelöli magát, ráadásul elmondja azt is, hogy ő volt az, aki a korábban megromlott szövegű zágrábi diurnálét sajtó alá rendezte. Pontosan ugyanezt mondják a kötet zárósorai is, amelyek tudtul adják továbbá, hogy Frigidinus nem csupán gondozta a diurnálé szövegét, de az ő költségén látott napvilágot is ez a kiadvány. Sőt, még a címerét ábrázoló kis fametszet is került ide, mintegy ellenpontjaként a címlapon álló püspökének. A címer oldalnézetben ábrázol egy fejet, amely teli arccal szelet fúj. Felette a G. H. betűk olvashatóak. A Georgius G. betűje gondnélküli, de a Frigidinus helyett álló H. betű feloldása már problematikus. Vajon ez valami hideggel, vagy hűvössel, illetve még inkább ennek horvát megfelelőivel (hladan, hladovit) összetett családnevet takar, amelynek fordítása a Frigidinus és a címer szélfúvása is erre utal? A kötet utolsó soraiban a korrektor, Joannes Marinus distichonja olvasható, amelyet Frigidinushoz intézett.” (Szoliva Gábriel OFM kutatásai alapján)

Az előlálló két szennylevélen két és fél lap terjedelmű, latin himnusz olvasható, 16. századi írással. A hátsó tábla belsejében pedig egy Szűz Máriához szóló kézírásos vers. A pannonhalmi kötet címlapján a püspöki címer mellett és alatta a „Con(ven)tus Sopronien(sis) 1662” bejegyzés olvasható, tehát ekkor a soproni jezsuiták könyvtárában őrizték.

Illusztrációk:

A kötetecske főbb részeit egész oldalas, reneszánsz ornamentikával keretelt illusztrációk tagolják. Sok figurális iniciálét és a betűktől független kiméretű ábrázolást is találunk a benne. Ezek főleg a 255. levélen kezdőd De sanctis részben vannak. A magyar szentek között Szent István képét fölcserélték egy Szent László ábrázolással.

Kötése:

A mű 16, századi, egyszerű, virágtöves egyesbélyegzőkkel díszített, barna fatáblás bőrkötésben maradt fenn, melynek csatjait egy restaurálás alkalmával kicserélték.