Nagycsütörtök

Nagycsütörtökön Jézus megmosta tanítványai lábát. Júdásét is… Péterét is… Jánosét is… Vajon mi: te, én, megtudnánk mosni júdásaink lábát? Vagy akár csak szüleinkét, testvérünkét… akiket PEDIG SZERETÜNK.. Vagy munkatársainkét, ismerősökét… akik nem bántanak, akiket nem bántanánk, CSAK NEM SZERETÜNK, nem kedvelünk…Pedig Jézus példát adott nekünk… tudjátok mit tettem veletek? – kérdezte, és azt mondta nektek is így kell megmosni egymás lábát… Megmosta Péterét is… aki azt mondta, hogy az enyémet meg nem mosod soha… ha nem mosom meg, nem vagy közösségben velem… akkor a fejemet is mosd meg… aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni és tiszta lesz egészen mondja - Jézus… Weöres Sándor mondja – A magyarázkodásról – de ide érvényes: A piszkos mosakszik, a tiszta nem A lábmosás alázatot kíván, attól is, aki odatérdel a másik elé, hogy megmossa a lábát és attól is, aki átengedi magát – egyféle lemeztelenedés – hogy a másik megmossa a lábát.

 János 13, 1-20

 Húsvét ünnepe előtt történt: Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette. ²Vacsora közben történt, amikor az ördög már fölébresztette az áruló Júdásnak, Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el. ³Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. ⁴Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. ⁵Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát. ⁶Amikor Simon Péterhez ért, az tiltakozott: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?!” ⁷Jézus így válaszolt: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.” ⁸Péter tovább tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” „Ha nem moslak meg – felelte Jézus –, nem lehetsz közösségben velem.” ⁹Akkor, Uram, ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” – mondta Simon Péter. ¹⁰De Jézus ezt felelte: „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” ¹¹Tudta, hogy ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.” ¹²Amikor megmosta lábukat, fölvette felsőruháját, újra asztalhoz ült és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, mit tettem veletek? ¹³Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. ¹⁴Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. ¹⁵Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. ¹⁶Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. ¹⁷Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek. ¹⁸Nem mindnyájatokról mondom ezt, mert hiszen tudom, kiket választottam ki. De be kell teljesednie az Írásnak: „Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem.” ¹⁹ Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor majd bekövetkezik, higgyétek, hogy én vagyok. ²⁰Bizony, bizony, mondom nektek: Aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be, s aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.”