Szent Benedek nyári ünnepe elé…

Élt egy szentéletű férfiú, Benedek, kegyelem szerint is, neve szerint is áldott – kezdi Nagy Szent Gergely pápa* – maga is bencés szerzetes – Szent Benedekről szóló életrajzát.** Ki is volt ez a 480 táján született és 547-ben meghalt szentéletű férfiú, akit, mint Európa védőszentjét ünneplünk július 11-én?

Előkelő családban született Nursiában, így lehetősége volt arra, hogy Rómába menjen tanulni. Ám szíve már gyermekkorától kezdve olyan volt, mint az érett öregeké, vagyis megvetette a világot és a világi élvezeteket. Éppen ezért tanulmányait és a „bűnös Rómát” ott hagyva, magányba, egy barlangba vonult tudós tudatlan és bölcsen tanulatlan – mondja Nagy Szent Gergely.

Itt a „pusztában” sajátos bölcsességre tett szert, növekedett erényekben és csodajelekben. Csak egy Romanus nevű szerzetes látogatta időnként, és vitt néki élelmet. Mivel szinte megközelíthetetlen volt a menedéke, barátja egy hosszú kötélen engedte le neki az ételt. A   kosárra egy csengőt tett, hogy Benedek hallja, hogy mikor érkezik. Ám az ősellenség, a Sátán – áll az életrajzban – egyiknek szeretetét, a másiknak meg eledelét nézte irigy szemmel, ezért összetörte a csengőt. A legenda szerint egy holló táplálta hát, mint Illés prófétát is. Szent Benedeket ezért szokták hollóval is ábrázolni.

Később az emberek felfedezték Benedek rejtekhelyét, és sokan jöttek látogatására, és midőn neki testi eledelt hoztak, ugyanakkor ajkáról az élet eledelével tértek vissza otthonukba. Mert aki sokat van egyedül, egyedül Istennel és önmagával, az sajátos bölcsességre tesz szert.

A tiszteletreméltó Benedeket fölkeresték egy környező kolostor szerzetesei is, és kérték, hogy legyen a vezetőjük. Benedek sokáig ódzkodott, és megjósolta, hogy a közösség és az ő életmódja nem fér össze, de végül mégis vállalta a feladatot. Telt-múlt az idő, és Benedek jóslata beteljesedett. Mivel a szerzetesek túl szigorúnak ítélték az általa előírt életmódot, megpróbálták megmérgezni. Ám Benedek áldást mondott a pohárra, mire az összetört. A rendalapítót ezért méregpohárra áldást osztva is szokták ábrázolni.

Ezután Benedek ismét magányba vonult, egy Subiaco nevű helyre, ahol megfogant lelkében az Úr szolgálatának iskolája vágya, gondolata, eszménye. 12 szerzetesi közösséget alapított a környéken, majd Cassino hegyére ment, ahol létrehozta a bencések anyakolostorát. Innen terjedt el a bencés szellemiség, lelkiség, az egész világon. Az eszmény: ora et labora et lege imádkozzál, dolgozzál és olvass, vagyis a testi-szellemi munka és az imádság egyensúlya. A bencés szerzetesek föld- és szőlőműveléssel foglalkoztak, de kézművestermékeket is „gyártottak”. A kolostorokban volt másolóműhely (scriptorium), természetesen „kolostori iskola” is, de alapvetően nem foglalkoztak tanítással. Ez egyféle „történelmi szükségszerűség” következménye volt később a mi régiónkban.

* NAGY SZENT GERGELY (Róma, 540 körül – Róma, 604. március 12.) ősei régi római arisztokraták voltak. Ifjúkorában közigazgatási pályára készült és gyorsan haladt egyre feljebb a hivatali méltóságok fokozatain. Harmincévesen Róma prefektusa lett. A siker dacára azonban csendes magányra vágyott, hogy csak szellemi értékekkel foglalkozhasson. Lemondott a prefektusi tisztségről és visszavonult atyja palotájába, amelyet kolostorrá alakított és Szent András apostol oltalma alá helyezett. I. Benedek vagy II. Pelagius pápa kiválasztotta és felszentelte a római egyház diakónusává, később kinevezte apokrisziárnak. Az apokrisziár a pápa követe és állandó képviselője a császári udvarban Konstantinápolyban, aki biztosította az összeköttetést az Egyház nyugati és keleti része között. 585-586-ban tért vissza Rómába, lemondott hivataláról és visszavonult az általa alapított kolostorba. 589-ben a Tiberis elöntötte Rómát, járvány pusztított, maga a pápa is életét vesztette. A római nép és a klérus egyetlen jelöltet látott csak: Gergelyt. 590. szeptember 3-án püspökké szentelték. Gazdaságpolitikája rendkívül sikeres volt. Liturgikus szövegeket írt, irodalmi hagyatékában 854 levél maradt ránk, Lelkipásztori regula című művében a papi méltóságot fogalmazta meg, Jób könyvéhez írt magyarázatokat, Dialógus című munkája az itáliai szentek életrajzainak gyűjteménye. Gergely pápa a középkorban a legolvasottabb szerző volt. VIII. Bonifác negyedikként a nagy nyugati egyházatyák közé sorolta Szent Ambrus, Jeromos és Ágoston mellé, bár teológiailag nem volt önálló gondolkodó. Nagy Szent Gergelyt 604. március 12-én temették el Rómában.

https://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/nagy_szent_gergely

**

Nagy Szent Gergely pápa: Szent Benedek élete és csodái

A győri bencések honlapján itt olvasható:

https://bencesgyor.hu/szent-benedek-elete-es-csodai/