Szent Skolasztika (Szent Benedek nővére) liturgikus emléknapja

Skolasztika az umbriai Nursiában (ma Norcia) született 480 körül. Fivérével együtt Istennek szentelte életét, és követte testvérét Montecassinóba, ahol 547 körül halt meg. Egy Nápolyban talált, márványba vésett naptár szerint Skolasztikát február 10-én temették el. Rómában a 12. század óta tartják ünnepét ezen a napon.

Életét csak Nagy Szent Gergely Benedekről írt életrajzából ismerjük. A testvérek Nursiából, a Szabin-hegyvidék városából származtak, jómódú szülők gyermekei voltak. Benedek a tanulmányainak, majd a szerzetesi életnek szentelte magát, és így megtalálta a maga válaszát kora problémáira, Skolasztika pedig teljesen a felebaráti szeretet gyakorlásának élt az öregek és a betegek szolgálatában. Hű és áldozatos társa lett fivérének. Megértette az eszményekért folytatott küzdelmeit, segített neki túljutni csalódásain, és imádságával támogatta munkáját.

Amikor Benedek Montecassinón összegyűjtötte közösségét és megalapította kolostorát, oda is követte, hogy a közelében lehessen. A későbbi hagyomány szerint Skolasztika először Subiaco mellett, a Roccabotte-kolostorban élt, később Piumarolában, Montecassino közelében. Évente egyszer találkozott a két testvér, hogy lelki dolgokról beszélgessenek.

Nagy Szent Gergely pápa elbeszéléséből magunk elé képzelhetjük, hogyan játszódott le az a bizonyos utolsó találkozás Skolasztika és Benedek között.

Skolasztikát halálsejtelmek töltötték el, de Benedeknek nem szólt róluk. Csak könyörögve kérte: „Ne távozz el tőlem, ha beáll az éjszaka. Beszélgessünk hajnalhasadásig a mennyei örömökről!” Benedek elcsodálkozott: „Hogyan beszélhetsz így, nővérem? Teljességgel lehetetlen, hogy az éjszakát a kolostoron kívül töltsem!” Skolasztika nem válaszolt. Úgysem tudta volna bátyját rávenni, hogy ne tartsa meg a regulát. Ezért Istenhez fordult könyörgő imádságával. Arcát tenyerébe rejtette, fejét az asztalra hajtotta. Amikor ismét föltekintett, az ég elsötétült. Felhőszakadás volt, eső zúdult alá, mennydörgésektől reszketett a levegő; senki sem kockáztathatta meg, hogy kimerészkedjék az ítéletidőbe. Benedek méltatlankodva ugrott fel: „Nővérem, mit műveltél?” Skolasztika mosolyogva vonta vissza a helyére: „Látod, amikor téged kértelek, nem hallgattál meg. Most Istenhez imádkoztam, és ő rögtön meghallgatott. Most meg tudod tenni!” Ezzel a kedveskedéssel szemben Benedek ugyanolyan tehetetlen volt, mint a villámlással és az esővel szemben. Maradt tehát, és így hosszúra nyúlt a búcsúzás. Három nap múlva Benedek megtudta, hogy nővére örökre hazatért. Néhány testvér elhozta holttestét Montecassinóba, ahol abba a sziklasírba temették, amelyet Benedek magának készíttetett. 

Forrás: Magyar Kurír https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-skolasztika-szuz

A címkép (Szent Benedek és Szent Skolasztika) a következő ősnyomtatvány-kötetből származik:

Regulae monasticorum [Regula sancti Benedicti] / [cum expositione Johannis de Turrecremata]. [Regula sancti Basilii] / [trad. Rufinus Aquileiensis]. [Regule beati Augustini]. [Regula sive instituta minorum sub seraphico patre Francisco militantium] / [Ed. Johannes Franciscus Brixianus]

Kiadási adatok:

[Venezia] [Venetijs : Johannes Emericus de Spira, pro Lucantonio Giunta, 1500. Apr. 13.]

Terjedelem:

clxxviij, [62] fol. : ill.: 3 fametszet, nyomdászjelvény ; 4° (22 cm)

Megjegyzések:

A címoldalon piros nyomással: Habes isto volumine lector ca(n)didiss(ime) quatuor primu(m) approbatas religiosis q(ui)busq(uam) viuendi regulas ...

A colophonban: ... cura et impensis ... Luc. Antonij de Giunta Florentini, arte ... Joannis de Spira ... MCCCCC Idibus Aprilis.
Piros és fekete nyomás, rubrumozás.

Az E4 levélen Nazianzi Szent Gergely három verse Nagy Szent Vazulhoz görögül és Johannes Franciscus Brixianus latin fordításában.
Régi pannonhalmi jelzet ceruzával beírva az előtábla hátoldalának alján: 2B5 [?]

A XI. és a CXI. levél alsó szegélyére No 440 pecsételve.
A XXIV. és a XXV. levél közé két, a gerinchez felhasznált pergamen kódexcsík van bekötve.

A címoldalon egykorú bejegyzés: Hic codex est Monasterij Sanctiissimi Joh[ann]is baptiste In rebdorf ordinis Canonicorum regularium diui Augustini ep[iscop]i eystetty [?] dyocesis

Az előtábla hátoldalán kézírásos bejegyzés: Windprecht augsburgi antiquariustól 1872-ben (3 fr 60 kr.) szerezte Kuncze Leo mp. pannonhalmi könyvtárnok. [Alatta:] Ezen incunabulum Hain (II.2.Nro: 13827) szerint F. 230a-val még folytattatik. Összesen: "178 ff. num. 62 ff. non num." ... mp.

A címlapon a Pannonhalmi Sz. Bened. Rend ovális pecsétje

Kötés:

16. sz. eleji, nagyon kopott, restaurált sötétbarna gótikus bőrkötés új gerinccel. EBDB w000066 (Augustiner-Chorherrenstift, 1. Gruppe, Rebdorf): Bogen s004504, Rosette s004397 vagy s004560, továbbá Schrift "Rebdorff"? (nem lehet azonosítani), Laubstab (nem lehet azonosítani). - Két bőrszíjas kapocs, sarok- és középveretek nyoma. PHFK, 122-B-1

Állapot:

Csonka, az utolsó két ív, 12 fol. hiányzik. Récsey katalógusában még teljesként van leírva, a CIH-ben már csonka javított kötésű példány

Szakirodalom:

HC 13827.
C 5893.
GW M37614.
BSB-Ink R-126.
BMC V 542.IB 24244.
Sander 6414.
CIH 2929.
Récsey 200.
ISTC ir00135000.