Az OSZK Archivális Raktára átadásán jártuk, Piliscsabán

2024. július 30-án avatták fel az Országos Széchenyi Könyvtár Archivális Raktárát Piliscsabán. A Turi Attila és a TSPC tervei alapján megvalósult, könyvet formázó épület központi eleme a falevél erezetét formázó perforált záróelem, de szimbolikájában szerepet kap a fafeldolgozás folyamata, a modern nyomtatás és a makoveczi örökség is.

A terület legmagasabb pontjára a fák takarásába telepített 126 méter hosszú, 34 méter széles, 3 szintes raktár tömb és a két kiszolgáló épület feladata a 19. századtól napjainkig kinyomtatott könyvek egy példányának megőrzése. Az itt helyet kapó kötetek nem kölcsönözhetők, csak kutathatók, feladatuk, hogy reprodukálhatók és a mai kornak megfelelően digitalizáltak legyenek, és fennmaradjanak az utókornak.

A létesítmény piliscsabai helyszínen való felépítése egy 2014-ben készült megvalósíthatósági tanulmány alapján merült fel. 2017-ben kormányhatározat rendelkezett az előkészítési munkákról, melynek alapján a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. a TSPC irodát bízta meg a generáltervezéssel. Az építészeti-arculati tervek elkészítését, a projekt évek óta tartó előkészítését Turi Attila Kossuth- és Ybl-díjas magyar építész és csapata végezte.

Turi Attila és Parai Zoltán építészek az épületről:

"Az épület egy könyvet mintáz, a megformált könyv „gerince" fogja össze az épületet ellátó belső gépészeti-műszaki funkciókat a délnyugati, nagyobb hőterhelésnek és uralkodó széliránynak kitett oldalon. A lábazati szintet vastag süttői mészkőtömbökből állított szabálytalan szabályosság adja a falfelület erős textúráját a könyvespolcokra jellemző, az olvasott vagy nyomtatott tudás növekedésével járó halmozódásra utalva.

Az ellentétes északkeleti oldalon a papír motívum dominál, világos színű, horizontálisan nútolt, nagyelemes kéregpanel burkolattal, utalva a könyv bütüjére, melyen a főhomlokzaton a nútokban elhelyezett kerámiabetétek a magyar címert „vízjelként" sejtetik.

A könyv „teste" felé sorakozik a nagyfelületű tető vízelvezetésért is szolgáló, vörösrézzel burkolt „pillérsor", melyben absztrahált módon került megformálásra a Makovecz-i ágasfa. Mivel a beruházás a „Makovecz Imre Bástyája Program" keretében valósult meg, így határozott tervezői igény volt az örökséget formailag lehetőség szerint tovább vinni.

A bejárati homlokzat domináns eleme az a felnagyított falevél formájú perforált záróelem, amely egyszerre utal az erdő – levél – fafeldolgozás – papír - könyv folyamatára, mutatja az organikus összetartozást a magányos épületet őrző erdővel, áttörtségével pedig az idő múlását, az anyagok, a papír öregedését sugallja. A mellette elhelyezett bejárati üvegkubus egy látszóbordák nélküli strukturált függönyfal, melyen a papír anyagát idéző nagyított rostsejt (fenyőfa) mintázata digitalizált átiratban, mint bináris jel jelenik meg, így a rostszerkezet struktúrája utal egyben a modern nyomtatás bináris alapú rendszerére is, összekötve ezzel a múltat és jelent.

Az épületen jelentős mennyiségű vörösréz burkolat jelenik meg. Azért ezt az anyagot választottuk, mert gondos kivitelezés mellett az időjárási viszonyoknak fizikailag és kémiailag is ellenálló anyag, s így az elpusztíthatatlannak tartott anyagként az öröklétbe vetett reményt is jelképezi.

A belső térben a belsőépítész a funkcionalitásra törekszik. Kivételt képez ez alól az a reprezentatív aulatér, ahol a külső térben is alkalmazott anyagok más értelmezésben köszönnek vissza. A lépcső kialakítása és vonalvezetése fölfelé kígyózva sugall a keresztény teremtéstörténet tudás megszerzésére, és az orsótérbe állított mészkő burkolatú pengefalán megjelenő, sűrűsödő mintázat idővel a tudás megszerzésére utal."

Forrás: Építészfórum

https://epiteszforum.hu/atadtak-az-oszk-archivalis-raktarat-piliscsaban

Az ünnepélyes átadóról írás:

https://kultura.hu/erod-a-felejtes-ellen/