Ökumenikus konferencia az ISKOLA évében – 3.

Az oktatás-nevelés szerepe az ökumenében, avagy a „Szivárványhíd Pannonhalma és Debrecen között” gondolat születése a 19. század legvégén

A 19. század végén, a 20. század elején a magyar bencések és a reformátusok a nemzeti egység érdekében végzett oktató-nevelő tanári munkában látják meg az együttműködési lehetőséget. Ez a kezdeményezés volt a szállóigévé vált „Szivárványhíd Pannonhalma és Debrecen között.”

A szivárványhíd-gondolat és kifejezés 1898-ban hangzott el először, az 1867-ben alakult Országos Középiskolai Tanáregyesület 1898. június 4-5-én a Debreceni Református Kollégiumban tartotta XXXII. évi közgyűlésén. Ennek keretében a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Kiss Áron az egyesület tiszteletére közebédet rendezett, melyen pohárköszöntők hangzottak el. Megszólalt mások mellett Bódiss Jusztin pannonhalmi bencés tanár és Balogh Ferenc a debreceni teológia tanára. Bódiss Jusztin többek között ezt mondta: „Most íme ez az agapé, e fényes szeretet-lakoma itt, a kálvinizmus metropolisában mindenkit meggyőzhet róla, hogy valamint Kazinczy és Guzmics egyek tudtak lenni Isten imádásában és a hon szerelmében akképp utódaik is lelki rokonnak, testvérnek vallják magukat a vallásos és hazafias nevelés terén. … Köszöntsük tehát hálás szívvel… az evangélikus református egyház jelenlévő tagjait, valamint azokat a kartársainkat, akik egyházuk hív szolgálatában… felekezeti különbség nélkül nevelnek hitben és hazaszeretetben erős, derék polgárokat.”

Balogh Ferenc válaszában ezt olvashatjuk: „Igen! A magyar égboltot a műveltség hatalmas szivárványa íveli át, egyik vége Pannonhalma magaslatáról indul, másik a magyar Alföld e talaján éri a földet, a két vég ma itt találkozik. A rege szerint a szivárvány alulról szívja fel a nedvet. Hadd szívja az mindenik végével az ős hazai talajból a jellemerőt, dolgozza fel közös magyar hazánk tudományos haladáson önnön szellemét. Mindnyájan egy haza fiai vagyunk. Éltetem a hazai műveltség Pannonhalmáról jött munkatársait, szent és nemes akarattal építsük tovább az évezred újuló korszakát, közös jövőnket.”

A szivárvány-híd gondolat születéséről és utóéletéről a „Szivárványhíd Pannonhalma és Debrecen között.” Válogatott dokumentumok a római katolikusok és reformátusok párbeszéde történetéből Magyarországon 1898-1943 című kötetből tájékozódhatunk, szerkesztett Barcza József, megjelent Debrecenben, a Tiszántúli Református Egyházkerület kiadásában, 1991-ben.

A debreceni tanáregyesületi közgyűlés új korszakot nyitott a hazai ökumenikus törekvések történetében, melyben katolikus és protestáns részről a legjelesebb egyházi vezetők és teológusok vállaltak aktív, vezető szerepet. A haza ökumené két bástyája Pannonhalma és Debrecen lett. 

A Szivárványhíd Pannonhalma és Debrecen között gondolat Prohászka Ottokárnak 1919-ben az Új Nemzedék újság matinéján elmondott beszédében is visszhangzik: Ne felejtsük, hogy csak egyek vagyunk katolikus és protestáns testvéreim. Szeretném, ha Pannonhalma és Debrecen közt a szeretet szivárványhídja húzódnék, amelyen a megértés angyalai járnának, s ez a híd egy új délkör lenne, egy új magyar meridián.

A beszéd talán inkább az első világháború, majd a kommunizmus előretörése után kialakult helyzetről és közhangulatról szól, nem a vallási ökumenéről, de egyértelmű utalás az 1898. júniusi tanáregyesületi ülésen elhangzottakra.