A barokk ebédlő freskóinak „könyves háttere” – 2. Az emblémák

A pannonhalmi ebédlő nagy freskói között ún. emblémákat fedezhetünk fel. Ezeket a szimbolikus ábrázolásokat rövid, frappáns feliratokkal (mondásokkal) látták el. A műfaj a 17. század második és a 18. század első felében volt népszerű. A képeket és feliratokat erre a célra készült példatárakból, mintakönyvekből vették. Ezek egyike a jezsuita Jacobus de Boschius Symbolographia sive de Arte Symbolica (Augsburg, Dillingen) című, 1702-ben megjelent kötete, melynek egy példányát megtalálhatjuk a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtárban.

Az emblémáskönyvet Karner Egyed főapát vásárolta, a kötet kiadása évében, mely tény arra utal, hogy a bencések nyitottak voltak minden újdonságra, ami teológia, művészetek témában megjelent.

Boschius 2000 emblémát gyűjtött össze kötetében, Sajghó Benedek ezek közül választott ki azt a 13 képecskét és feliratot, mely mintául szolgált a pannonhalmi ebédlő emblémái megfestésekor. A műfaj szigorú előírásainak megfelelően az emblémákon tárgyak, növények és állatok láthatók, emberábrázolás nem, legfeljebb egy-egy testrész. 

A 14. embléma szakít a hagyománnyal, és nem is található előképe a fenti kötetben. Ez az embléma a tékozló fiút ábrázolja.

Az emblémákat a következő gondolatkörök köré csoportosította: a kolostori fegyelem, a vezetés (a vezető és a vezettettek kötelességei), morális tanítás (önvizsgálatra ösztönzés)

A kolostori fegyelem témakörhöz tartozó emblémák szabályokat fogalmaznak fel:

1.Az antik tájban ferdén álló oszlopot ábrázoló kép felirata: CONCIDET OBLIOQVVM (Az elferdült ledől). 2. A gyeplőtől megszabadult vágtató ló felett a felirat: INCASSUM REPETES DATA FRAENA (Az eleresztett gyeplő után hiába kapkodsz). 3. A széttört dongájú, szétesett hordót ábrázoló kép felirata: LIBERTATE PERIT (A szabadság elveszejt). 4. Ennek ellentéte a kalitkába zárt madár: CLAUSTRUM ESSE SECURUM (A zárt hely – a klastrom – biztonságot ad). Az 5. képen egyenesen álló, felkarózott pálmafák láthatók, a felirat: UT COELO ASSZURGANT (Hogy az ég felé nőjenek).

Az emblémák második csoportja a vezetésről szól.  A vezető (elöljáró) feladata, hogy példát adjon és a közösségi élet érdekében szabályokat fogalmazzon meg, melyek korlátoznak ugyan, de a szabadság határait is kijelölik. A képek a vezetetteket arra ösztönzik, hogy a békés és eredményes, sikeres reményében megtartsák az utasításokat, hogy a rendi közösség élete az Istennek és az embereknek is tetsző legyen.

6. A ragyogó napot ábrázoló kép, mely a tóparti tájban egy napórát világít meg felirata: FACIT ET SERVAT LEGES (Hozza és megtartja a törvényeket). 7. A V-alakban szálló darucsapat élén repülő vezérmadár a példaadásra utal: MONSTRA TOLERARE LABORES (Mutasd meg, hogy elviseled a fáradságot). 8. A sas kilöki a fészekből, repülésre kényszeríti a fiókáját: HAEC ODIT INERTES (Ez gyűlöli a tétleneket). 9. A patakon fegyelmezett sorban átúszó szarvasok ezt sugallják: TUTUM ITER UNANIMIS (Az egyetértők útja biztos).

10-11. A gondolatkör utolsó két emblémája: ARIS PARS PRIMA LABORUM (A munka első zsengéje az oltáré) és NON SIBI SED DOMINO (Nem magának, hanem az Úrnak) mintegy összegzi az előzőket: a szerzetesi közösségi élet, az együtt munkálkodás az Istent dicsőíti.

A tükröt ábrázoló embléma (12.) önvizsgálatra ösztönöz, arra, hogy levonva az erkölcsi tanulságot, a szerzetesek egyénileg is, és mint közösség megújítsák, jobbítsák életüket: REDDO CVIQUE SVVM (Mindenkinek a sajátját adom vissza). A 13. egy különböző méretű és formájú kulcscsomót ábrázoló embléma felirata: NON OMNIA POSSUMUS OMNES (Nem tudhatunk mindannyian mindent). Ez egyszerre megnyugtató, és ösztönző: a ki-ki jól használja a talentumait, az egyes szerzetesek erős közösséget alkothatnak.      

A 14. embléma emberábrázolásával elüt a többitől, mintáját nem találjuk meg Boschius könyvében. A tékozló fiút látjuk rajta a következő felirattal: PRODIGUS AD SILIQUAS (A tékozló borsóhéjra kényszerül). Ez az embléma is lelkiismeretvizsgálatra, alázatra, és  aszkézisre ösztönzi a szemlélőt.

… folytatjuk