A Bartholomaiosz pátriárka látogatására összeállított kiállítás becses darabja

A Bartholomaiosz pátriárka látogatására összeállított kiállítás becses darabja a Biblia Sacra Polyglotta (London: Thomas Roycroft, 1654-1657, szerk.: Brian Walton)

A polyglott (poliglott) (többnyelvű, soknyelvű) Biblia a szövegkritika segédeszköze: az oszlopokban egymás mellett álló, különböző nyelvű szövegek megkönnyítik egy meghatározott szöveg rekonstrukcióját. A legtöbb poliglott Biblia éppen a szövegkritika kialakulásának korából való.

Az ismertebbek:

complutumi poliglott: Ximenes bíboros adta ki (Alcalá, 1520. 5 köt.)

antwerpeni poliglott: A. Montano kiadása (Antwerpen, 1629-1645. 8 köt.)

párizsi poliglott: az oratoriánus Morin műve (Párizs, 1629-1645. 10 köt.)

londoni poliglott: Brian Walton kiadása (London, 1654-1657. 6 köt.),

A Londonban kiadott Biblia Sacra Polyglotta a teljes, Ószövetségi és Újszövetségi teljes szentírás hat kötetben.

Melléklete Edmund Castellus (Castell, Castle, latinosan Castellus) (1606-1685) angol orientalista hétnyelvű szótára, mely csak halála után jelent meg külön kötetben, de évszázadokon át használatban volt.

A következő kilenc nyelven hozza a szentírásási szöveget: héber, arámi, szír, szamaritánus, görög, latin, etióp, arab, perzsa

Az eredeti, hiteles szövegek mellett azok pontos latin fordítása is olvasható, ez segíti az összehasonlítást

Századokon keresztül a filológiailag legponto-sabbnak tartott, összehasonlító szövegkiadás

A kiadásnak ebből a változatából, amelyben az egyes szövegrészek piros festékkel, kézzel húzott vonalazással is elkülönülnek egymástól, mindössze 10-12 példány készült.

Brian Walton (1600 – 1661) angol püspök, orientalista munkája, az I. kötetben látható az arcképe, metszeten

 A biblikus tudósok becsülték, a kötet mégis felkerült a római Indexre

(Az Index librorum prohibitorum (tiltott könyvek jegyzéke) vagy röviden csak index azon könyvek listája volt, amelyeknek olvasásához és birtoklásához a római katolikus egyház nem adta hozzájárulását, és hívei számára ezt kifejezetten tiltotta. A kánoni értelemben a legfőbb egyházi tekintély megbízása folytán összeállított és kihirdetett könyvek jegyzékének az volt a célja, hogy az egyház megakadályozza a teológiailag helytelen, a katolikus hit és erkölcs szempontjából veszedelmes tanok terjedését a hívei között. Az Index librorum prohibitorum a Hittani Kongregáció 1966. április 14-i közleményével hivatalosan mintegy megszűnt létezni. Az ezzel kapcsolatos kérdéseket a hittani kongregáció 1966. június 14-ikei állásfoglalása tisztázta: a régebbi büntetések veszítették érvényüket, amelyek a tiltott könyvek olvasásához kapcsolódtak. Maga az Index továbbra is erkölcsileg kötelező maradt. Ezt a tényt Ratzinger bíboros is megerősítette 1985-ben.)