Bazilika800. Augusztus 27. A pannonhalmi Szent Márton-bazilika felszentelésének ünnepe – 1.

URam, szeretem házad, dicsőséged lakhelyét (Zsolt 26,8)

Pannonhalma templomairól.

Egy monostor épületegyüttesében kiemelt helyet foglal el a templom, ahol a liturgiára (a napi szentmisére és zsolozsmára; az imaórák liturgiájára) naponta többször összegyűlnek a szerzetesek.  

Az akkor még nem Pannonhalmának, hanem Pannónia szent hegyének vagy Szent Márton hegyének, nevezett helyre 996-ban, Géza fejedelem meghívására érkeztek meg az első szerzetesek. Valószínű, hogy csaknem azonnal elkezdték a lakótereken kívül a templom építését is. Ez a monostor lett az első hazai egyházi intézmény és a bencés közösség az első egyházi szervezet Magyarországon. Szent István király 1001/1002-ben kelt kiváltságlevelében Szent Benedek montecassinói apátságának jogait biztosította a monostornak.

Az első pannonhalmi templom formájára, méretére vonatkozó adattal nem rendelkezünk. Nyomaira a bencések 1996-ban ünnepelt millenniumára készülve elvégzett régészeti ásatások során sikerült rábukkanni.

Valamivel többet tudunk a Dávid apát (1131–1150) féle, 1137-ben felszentelt templomról, de néhány kőtöredéken kívül e templommal kapcsolatban is több a feltételezés, mint a biztos adat. A Pannonhalmi Főapátságban őrzött II. Béla király adományleveléből arról értesülünk, hogy az isteni ítélet folytán leégett templomot Dávid apát helyreállította, kijavította és kibővítette (reparata, meliorata et amplificata)

Az 1224-re elkészült, Oros apáthoz (1207–1243) köthető templom a román és a gótika fordulóján, ún. átmeneti, ill. gótikus stílusban épült át. A világot járt apát hozta haza az ún. ciszterci építészeti stílust. A magyar mesterek mellett felső-rajnai és észak-francia mesterek is dolgozhattak itt, legalábbis az ottani építkezések hatása is kimutatható a pannonhalmi templomon.

A következő, történelmi viharoktól (török uralom, abolíció (1876), restauráció (1802) dúlt évszázadokban a templommal kapcsolatban jelentős építkezés nem történt.

Az elsősorban a templombelsőt átalakító-restauráló építkezés az 1860-as években kezdődött újra Stornó Ferenc vezetésével. Az általa átalakított templomot 1876-ben szentelték újjá.

A Stornó által kialakított templombelső megváltoztatására irányuló törekvések a második vatikáni zsinat (1962-1965) hatására kaptak új lendületet, mely zsinat a liturgikus rendben és szokásokban jelentős változásokat hozott. Már az 1970-1980-as években felmerült, hogy a „tiszta forráshoz”, jelen esetben a román, még inkább a gótikus stílushoz visszatérve, és a zsinat utáni liturgikus törekvéseket is szem előtt tartva alakítsák át a templomot. A ma látható templombelső felújítása 2012-ben fejeződött be John Pawson angol építész tervei alapján.