Június 27. Szent László király ünnepe

1046 körül született Lengyelországban. I. Béla királytól, atyjától sajátította el a lovagi erényeket és az országkormányzás elveit. A szilárd és mély hitet, vallásosságot anyja, Richeza lengyel hercegnő élte elé. Szent László több szállal kötődik Pannonhalmához. 1077-ben, amikor trónra került, országgyűlést tartott a Szent Hegyen. A Pannonhalmi Főapátsági Levéltárban őrzik három oklevelét (a bakonybéli apátság javainak összeírása – 1086 és pannonhalmi bencés apátság egyházi kincseit, könyveit, javait és népeit összeíró oklevél – 1090 körül). Ez utóbbi inventáriumon maradt fenn a legkorábbi könyvjegyzék, nyolcvan kötetet és kétszáz művet tartalmaz. A pannonhalmi levéltár egy magánoklevelet (Dávid dux oklevele 1089-1090 körül) is őriz, melyen fennmaradt pecsétje is.

Szent István nyomdokain haladva megerősítette a kereszténységet Magyarországon. Nagyváradon és Zágrábban püspökséget alapított, több bencés monostort létesített, 1092-ben Szabolcs városában zsinatot tartott. Ennek intézkedései hathatósan emelték a papság és a nép vallási, valamint fegyelmi színvonalát. A Magyarországra betörő, kunokat és más pogány törzseket kiűzte a hazából. A szenvedőket és a szerencsétleneket atyai szeretettel karolta fel. 1095. július 29-én Nyitra mellett halt meg, földi maradványait a nagyváradi székesegyházban temették. Sírjánál csodák történtek. III. Celesztin pápa, követe, Gergely bíboros 1192. június 27-én Váradon a szentek sorába iktatta. Leánya, Szent Piroska, Iréné néven bizáncicsászárné lett.

A képen Szent László portréja a könyvtárunkban őrzött Thuróczy-krónika 1488-ban Brünnben kiadott kötetéből (Thuróczy János: Chronica Hungarorum)