Május – Szűz Mária hónapja… Lorettóról és a lorettói kápolná(k)ról

A Mária-kegyhelyek (búcsújáróhelyek) közül különösen is kiemelkedik az olaszországi Loreto, melynek bazilikájában látható a hagyomány szerint Szűz Mária názáreti háza (Szent Ház). A legenda szerint a názáreti házat angyalok hozták át a Szentföldről Itáliába. Guilhelmo Gumppenberg Atlas Marianus című, 1657-ben Ingolstadtban megjelent művének elején – mely számba veszi a legismertebb csodatévő Mária képeit – látható egy bájos metszet erről a jelenetről.

Az olaszországi Loreto, története a 13. század végére nyúlik vissza. Bár a legenda úgy tartja, hogy Mária házát angyalok reptették, igazában hajón vitték, 1294. december 10-én érkeztek az Adriai-tenger partjára, Recanati kikötőjébe annak a háznak a kövei, melyben Szűz Mária lakott családjával Názáretben. De mégsem téved a középkor eszmevilága, mely angyaloknak tulajdonítja a Szent Ház Itáliába érkezését. Egy 1985-ben felfedezett dokumentumban azt olvashatjuk, hogy az Angeloi bizánci nemesi családból származó Nikéforosz Angelosz epiruszi uralkodó kiházasította Itamár nevű lányát a nápolyi király fiával, II. Tarentói Fülöppel. A hozománylistáján a következő mondat is szerepel: „A szent kövek, amelyeket a Szűz és Istenanya, Miasszonyunk házából hoztak el”. Az Angeloi családnév a görög Angelosz, magyarul angyal szóból származik és ez alapján valóban e nemzetség mentette Názáretből az Adriai-tenger túlpartjára a Szent Ház köveit. Mária házából Názáretben csak a hozzá tartozó barlang maradt meg, az Angyali Üdvözlet templom alatt. A ház falait a keresztes háborúk idején Európába szállították és a hagyomány szerint Loretoban építették fel.

A lorettói kápolna szoros értelemben templomot jelent (Lorettom, Ausztria) vagy kápolnát, akár egy templomon belül (Győr, karmelita templom) tág értelemben egy mellékoltárt (Hédervár, Boldogasszony-kápolna) a lorettói kegyszobor másolatával.