Megújult barokk orgona új otthona a könyvtárban

Szigeti Kilián (1913-1981) bencés atya, orgonaművész, orgonaszakértő, a pannonhalmi főiskola tanára, a rendi kórus vezetője, aki az orgonák történetével foglalkozott, kutatóútjain régi orgonák darabjait is összegyűjtötte. E gyűjtemény egy darabja, egy Martin Podkonický (1709-1771) által 1740 és 1760 körül épített, 2021-ben felújított orgona 2022-ben a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtárában kapott új helyet, ahol megtekinthetik a látogatók, de meg is hallgathatják az orgonamuzsikát kedvelők.

Szigeti Kiliánnak, az elismert egyházzenésznek, mint zeneszerzőnek két misét is köszönhetünk: a II. vatikáni zsinat szellemében írt Missa Hungaricát és népénekes Missa Brevis Hungaricát.

De hatalmas szorgalommal kutatta az orgonák történetét is. Elindította a Régi magyar orgonák könyvsorozatot 1974-ben, melyben Kőszeg, majd Győr, Szombathely, Pécs és Eger orgonáit mutatta be. Szeged régi orgonáiról írt monográfiája már halála után jelent meg.

Szakértővé lett az orgonaépítés területén is. Munkája során több mint egy tucat új orgonát tervezett, javított és összegyűjtötte Pannonhalma környékének régi orgonáit.

 A Pannonhalmi Főapátság Orgonatörténeti Muzeális Gyűjteménye 1968-ban a millenniumi emlékműben kapott helyet. A jeles bencés szerzetes célja az volt, hogy megmentse és tanulmányozhatóvá tegye a XVIII-XIX. századi magyarországi orgonaépítészet olyan emlékeit, amelyek eredeti helyükön már nem felelnek meg feladatuknak, ezért a pusztulás veszélye fenyegeti azokat. A gyűjtemény három pozitív orgonából, játszóasztalból, fúvószerkezetetből és további alkatrészekből állt.

Szigeti Kilián halála után a gyűjtemény bezárt, az összegyűjtött anyagot a főapátság különböző helyeken raktározta, mígnem 2018-ban Dr. Kormos Gyula orgonaszakértő felmérve a romokat a következőket írta: „A kiemelt örökségvédelmi jelentőségű Dr. Szigeti Kilián OSB-féle orgona-örökség megőrzése nem csak műemlékvédelmi, hanem egyháztörténeti szempontból is kiemelkedő jelentőségű cél.”

2021-ben sikerült felújítani a gyűjtemény egy jeles darabját, amely 1750 körül a besztercebányai Martin Podkonický (1709-1771) műhelyében épült. Martin Podkonický (1709-1771) legjelentősebb fennmaradt munkái pozitív-orgonák 2'-as principálhomlokzattal. Halála után fia Michal (1753-1816) vitte tovább a műhelyt, tőle jelentősebb méretű hangszerek is fennmaradtak (pl. Gölnicbánya, Mateóc, stb.). Podkonický Márton és Mihály orgonáin a nagybarokk-késő barokk-koraklasszicista stíluskorszakok változása követhető nyomon.

A pannonhalmi hangszer a nagybarokk stílusjegyeit viseli magán, mindkét Podkonický dolgozott rajta. A hangszer fő jellemzője a pazar kivitelű aranyozott síptakaró faragások. Az orgonafelújítás során letisztították és feltárták a szekrényét, restaurálták a síptakaró faragást és új koronadíszek készültek hozzá.

A nyolc hónapig tartó felújítási munkákat a Magyar Nemzeti Bank támogatásával Homolya Dávid orgonaszakértő és Bors László újtusnádi (Tuşnadu Nou/Románia) orgonaépítő mester végezte.

A felújított orgona a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtárában kapott új helyet, ahol megtekinthetik a látogatók, de meg is hallgathatják az orgonamuzsikát kedvelők.

A Megújulás kulturális évad nyitórendezvényén, az időszaki kiállítás megnyitóján már röviden hallhatták is az érdeklődők.