Miniportré

A CELISR (Közép-európai Könyvtár- és Információtudományi Szemle) első évfolyamának harmadik, decemberben megjelent számában miniportrék jelentek meg az augusztus 20-a alkalmából kitüntetett könyvtárosokról, köztük Ásványi Ilonáról.

Miért választotta ezt a pályát?

Ismerve a könyvtárostársadalmat, különösen a korosztályomat, ahogy sokan mások, én sem könyvtárosnak készültem elsősorban, hanem tanárként képzeltem el a jövőmet – a magyar szak mellé választottam a könyvtárat. A Gondviselés Pannonhalmára vezetett, és néhány év tanítás után a bencés gimnáziumban teljes állásban a könyvtárba kerültem, egy különleges gyűjteménybe, melynek elődje volt az első könyvtár Magyarországon. Azért jött létre, mert a bencés szerzetesrend alapítója, Szent Benedek Regulájában nagyon fontosnak tartotta az olvasást.

Mit jelent az Ön számára a könyvtárosság?

A könyvtárosság egy szakma, amit lehet hivatásként és foglalkozásként is művelni. Számomra szolgálatot jelent, folyamatos segítségnyújtást, átadását mindannak, amit tudok, a legjobb tudásom szerint. Az egyházi könyvtárak – melyek történeti és ha kurrens irodalmat is gyűjtenek modern teológiai szakkönyvtárnak is nevezhetők – könyvtárhasználói kutatók, doktori iskolások, szakdolgozók. Afféle szürke eminenciásként gyakran névtelenségben maradva, mint a középkori kódexmásolók segítjük, segítem az ő munkájukat.

Hogyan látja a szakma jövőjét?

A szakma az elmúlt másfél évszázadban, mióta önálló foglalkozásnak tekinthető nagyon sokat változott, ahogy majdnem minden szakma. Jeles elődünk, Dávid Antal 1937-ben a könyvtárosképző tanfolyamon így foglalta össze a jó könyvtáros ismérveit: „lehetőleg magas fokon kiművelt tiszta fej és egészséges tiszta szív.” Az alapképességek és készségek nem változtak. Ezekhez társulnak a modern kor követelményeinek megfelelő kompetenciák. Ha ezeket újra és újra tudatosítjuk és nyitottam vagyunk a folyamatos tanulásra, akkor mindig meg-megújulva, más-más formában, de a szakma, a könyvtár és a könyvtáros hatékonyan megtalálja helyét és feladatát a változó világban.

Pályakép

1990-től a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár könyvtárosa, 1998-tól helyettes igazgatója, 2018-tól igazgatója. 1999–2004 között az Egyházi Könyvtárak Egyesülése titkára, 2004–2007-ig elnöke, 2007–2010-ig elnökségi tagja, 2016-2022-ig ismét elnöke. 2000 és 2009 között az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ könyvtári referense. 2001 óta könyvtári szakértő. 2006-2012-ig vezető szakfelügyelő.

Tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy az 1950-től a rendszerváltásig tartó kényszerű csend után megváltozott gazdasági, társadalmi, politikai változások közepette a muzeális és modern gyűjteménnyel rendelkező pannonhalmi könyvtárban a munka szakszerűbbé váljon és megnyissa kapuit a kutatók előtt.

Az Egyházi Könyvtárak Egyesülése képviseletében eredményesen közvetített a különböző felekezetű könyvtárak, valamint az egyházi könyvtárak és a szakma, továbbá az egyházi fenntartók és állami döntéshozók között. Részt vett országos szakmai projektekben: bizottságok, kuratóriumok munkájában, konferenciákat, továbbképzéseket szervezett. Útjára indította az EKE Hírlevelet, honlapot, levelezőlistát, névtárat.

A lapszám cikkei a folyóirat weboldalán érhetők el: https://journals.bme.hu/celisr/issue/view/1972

A teljes kiadvány pedig pdf-formátumban letölthető az alábbi linkről: https://journals.bme.hu/celisr/article/view/39490/23666