Nagypéntek

Kevés ember képes arra, hogy amikor baja van, amikor beteg, szenved, akkor ne csak magára gondoljon, hanem más(okra) is. Az emberek többségének bizony nincs ereje arra, hogy fájdalmában, bajában anyjáról-apjáról, társáról-gyerekéről gondolkodjon-gondoskodjon.

Jézus sok mindenkire gondolt – hangosan - a kereszten…a jobb latorra (és bizonyára az bal latorra is)…a katonákra, akik keresztre feszítették… anyjára és a szeretett tanítványra, Jánosra is…Valószínű, hogy Jézus nemcsak SOK MINDENKIRE, hanem MINDENKIRE gondolt… a főpapokra, a farizeusokra, a zsidókra és pogányokra, az apostolokra, a prófétákra… mindenkire, akik előtte éltek, és akik utána jönnek… ránk is: azokért is, akik "hinni fognak benne"…akik hiszünk benne… és akik nem hisznek benne.

János 19, 16-26 

A keresztre feszítés. Ezzel átvették Jézust. ¹⁷Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. ¹⁸Ott keresztre feszítették, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust meg középen. ¹⁹Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erősíttette. Ez volt a felirat: „A názáreti Jézus, a zsidók királya!” ²⁰A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz; héberül, latinul és görögül volt írva. ²¹A zsidó főpapok azért kérték Pilátust: „Ne azt írd, hogy a zsidók királya, hanem azt, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok.” ²²De Pilátus azt felelte: „Amit írtam, azt megírtam!”  

Jézus anyja. ²⁵Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. ²⁶Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!” ²⁷Tanítványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.