Nagyszombat

Az igazán nagy események csendben történnek… az élet, a foganás kezdetét és halál pillanatát titok lengi körül… Ezekről a titkokról csak majd odaát hallhatunk – ha egyáltalán érdekel ott még bennünket. A teremtés hajnalán Isten lelke lebegett a vizek felett…az EMBER születésének nem volt ember-szemtanúja… Jézus születésének volt legalább egy szemtanúja: Mária, de talán József is, ám igazából Krisztus megtestesülését is titok lengi körül… Nagy-nagy titokban, csendben, éjszaka történt meg a földi-emberi életünket leginkább meghatározó esemény is… az Atya feltámasztotta a Fiút… Krisztus feltámadt…

Húsvét küszöbén

Sokszor van úgy, hogy bár eltökélten nekikészülünk adventnek-nagyböjtnek, végül mégsem érünk el igazán sem Betlehembe, sem a Golgotára.

Olyan is van, hogy a keresztig eljutunk, de az üres sírhoz nem érkezünk el.

Vigaszt jelenthet, hogy Krisztus szenvedését,

halálát, feltámadását

MINDEN SZENTMISÉBEN felidézzük és átéljük... átélhetjük…

Keresztutat minden nap járhatunk, nemcsak nagyböjtben… együtt járhatjuk Jézussal a „via dolorosát,” a fájdalmak útját, és ha mi járunk nehéz életszakaszt, biztosak lehetünk abban, hogy Jézus ott megy mellettünk; együtt visszük a keresztünket.

Krisztus feltámadására sem csak húsvétkor gondolhatunk, hanem minden nap elmélkedhetünk róla.

Krisztus feltámadása a mi feltámadásunk… az egyszerre nagyszerű és egyszerre nehéz földi-emberi életünk csak úgy viselhető el, ha (helyes) választ tudunk adni ezekre a kérdésekre: halál-feltámadás, örök élet-halhatatlan lelkünk.