Ökumenikus konferencia az ISKOLA évében – 4.

Dogmatikusok, egyháztörténészek, valláspedagógusok felelőssége a vallási unió avagy a lelki egysége (az ökumené) megteremtésében a második világháború árnyékában 

Különböző felekezetű püspökök célkitűzése az ökumené érdekében a háború árnyékában: a különböző vallásokból dogmatikusok, egyháztörténészek és valláspedagógusok kölcsönösen vizsgálják felül egymás elemi iskolai és középiskolai hit- és erkölcstan tankönyveit, és a testvéri együttműködés szellemében tegyenek javaslatokat a félreérthető és sértő kifejezések eltörlésére a vallási és nemzeti béke megteremtése érdekében.

A bencések részéről a 20. században az ökumené ügyén munkálkodó meghatározó szereplő Kelemen Krizosztom (1884-1950) pannonhalmi főapát volt, aki jó kapcsolatokat ápolt más felekezetekkel.

Az 1941-1942 két nagyon fontos év volt a hazai ökumené történetében.

1941-ben a Pannonhalmi Szemlében jelent meg Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapátnak egy írása A magyarság lelki egysége címmel, majd katolikus részről Nagy magyar lelki egység címmel Lakos Endrének egy cikke a Magyar Szemle 1942. 3. számában. Ugyancsak ott, két számmal később (5. szám) protestáns részről, Révész Imrétől egy válasz: A lelki egység felé. Jegyzetek Lakos Endre cikkéhez címmel, majd a Magyar Szemle 1942. 6. számában Kőnig Kelemen írása: Lelki egység címmel.

Kelemen Krizosztom főapát ebben a két évben több levelet váltott Ravasz László és Révész Imre református püspökökkel. Részt vett egy az 1941-1942-ben alakult, a vallási egységet kereső kör munkájában, melynek Kapi Béla (1879-1957, 1916 és 1948 között a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület püspöke) és Raffay Sándor (1866-1947, 1918 és 1945 között a Bányai Evangélikus Egyházkerület püspöke) evangélikus püspökök is tagjai voltak. Ennek a körnek a célkitűzése az volt, hogy a különböző vallásokból dogmatikusok, egyháztörténészek és valláspedagógusok kölcsönösen vizsgálják felül egymás elemi iskolai és középiskolai hit- és erkölcstan tankönyveit, és a testvéri együttműködés szellemében tegyenek javaslatokat a félreérthető és sértő kifejezések eltörlésére a vallási és nemzeti béke megteremtése érdekében.

Ezt a tervet Kelemen Krizosztom ismertette az ugyancsak bencés Serédi Jusztinián (1884-1927-1945) esztergomi érsekkel is, ám a kedvezőtlen politikai helyzet, a háborús helyzet súlyosbodása, majd az 1944-es német megszállás és a nyilas hatalomátvétel, vagyis a politikai környezet radikalizálódása elsöpörte ezt a kezdeményezést, ami pedig egy komoly felekezeti közeledés megnyilvánulása volt.

Az egységre törekvés szellemében jelent meg 1942. december 25-én a Pester Lloyd reggeli kiadásában Kelemen Krizosztom Der seelischen Einheit des Ungartums entgegen (A magyarság lelki egysége felé) írása, majd a Pester Lloyd 1943. január 1-jén megjelent délelőtti számban a támogató reakció Ravasz Lászlótól (1882-1975, 1921-1948 a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke) A magyarság lelki egysége címmel.

E korszak lezárásának tekinthetjük Révész Imre (1889-1967, 1938-1948 a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke) Utópia vagy krisztotópia című Debrecenben, 1943. február 2-jén a református férfikonferencián elhangzott előadását. A gyorsírással rögzített, majd átnézett szöveg külön füzetben megjelent nyomtatásban Debrecenben, 1943-ban. Elolvasható a már többször idézett Szivárványhíd Pannonhalma és Debrecen között. Válogatott dokumentumok a római katolikusok és reformátusok párbeszéde történetéből Magyarországon 1898-1943 között című kötetben.

Ezután következett a második világháború talán legnehezebb éve, 1944, majd 1945 után az a korszak, amelyben a vallásos élet, az egyházak helyzete – ezzel az ökumené ügye is – ellehetetlenült Magyarországon.