A Pécsi Misekönyv iniciáléiból… Krisztus mennybemenetele

2021-ben május 16-án ünnepeljük Krisztus mennybemenetele ünnepét, amikor, a keresztények hite szerint Jézus, a föltámadása után negyven nappal fölment az Atyához a mennybe. A mennybemenetelt többféleképpen ábrázolták a különböző művészeti korszakokban, ill. a keleti és nyugati keresztény kultúrában. 1000 körül kezdődött el az eltűnő Krisztus képtípus, melyen a felhőben eltűnő Krisztus alakjából már csak a lába látszik a kép tetején, lent pedig Mária és az apostolok térden állva néznek utána. Ilyen ábrázolást találunk az 1499-ban nyomtatott Pécsi Misekönyvben is.

2021-ben május 16-án ünnepeljük a mennybemenetel (latinul Ascensio, az ascendo, fölmegy, fölemelkedik szóból) ünnepét, amikor, a keresztények hite szerint Jézus, a föltámadása után negyven nappal az Olajfák hegyéről a maga isteni erejével fölment az Atyához a mennybe.

Az eseményt Lukács evangéliuma (24,50-53), Márk evangéliuma (16,19) és az Apostolok cselekedetei (1,4-11) beszélik el.

A mennybemenetelt többféleképpen ábrázolták a különböző művészeti korszakokban, ill. a keleti és nyugati keresztény kultúrában. 1000 körül kezdődött el az eltűnő Krisztus képtípus, melyen a felhőben eltűnő Krisztus alakjából már csak a lába látszik a kép tetején, lent pedig Mária és az apostolok térden állva néznek utána.

Ez az ábrázolás jelenik meg az 1499-ben, Velencében nyomtatott, mindössze négy példányban fennmaradt Pécsi Misekönyv pannonhalmi példányának iniciáléján.

Az ünnephez kapcsolódva Anselm Grün szavait idézzük Éld a húsvét örömét című könyvéből:

Amikor Jézus fölemelkedett a mennybe, magával vitte emberi természetünket az Atyához. De emberségében vitalitásukkal és szexualitásunkkal, félelmeinkkel, vágyainkkal, szükségleteinkkel és indulatainkkal, erősségeinkkel és gyengeségeinkkel minket is felemelt a mennybe. … A liturgia… úgy értelmezi Jézus mennybemenetelét, hogy Krisztus minket, embereket, aki önmagunknak vagy a sátánnak a foglyai vagyunk, magával visz a mennybe.

A földön gyakran érezzük magunkat börtönben, félelmünk és szomorúságunk börtönébe zárva.

Magunkhoz vagyunk kötve, belegabalyodunk érzelmeink, szükségleteink és indulataink hullámzásába, bűneinkbe és bűntudatunkba. Tisztázatlan kapcsolatokba, intrikákban keveredünk, és szerepet játszunk. Fennakadunk saját magunk hálóján, büszkeségünkön, amely megtiltja, hogy bevalljuk magunknak az igazat. Testünkhöz vagyunk láncolva, mely sokszor erősen körülzárva tart minket. Jézus mennybemenetelekor ránk tette kezét és szeretetével rabul ejtett minket. Ezzel átalakította börtönünket. Szeretetével magával vitt minket a mennybe. …

Krisztus a mi börtönünket, sötétségünket, ridegségünket, magányunkat és elidegenedésünket vezette be mennybemenetelekor Isten világába, a mennybe, az isteni szeretet helyére. Oda, ahol magunk fölé emeltettünk, ott védve vagyunk, ott otthon vagyunk. … Azáltal, hogy Krisztus a mi emberi természetünket is fölemelte a mennybe, isteni méltósággal ajándékozott meg minket. Ebben megmutatja, hogy csak akkor válunk igazán emberré, ha a természetünk túl mer lépni saját magán, a mennybe, ahová Jézus testestül-lelkestül fölemelkedett. Embervoltunk nem önmagába zárt. Ha csak emberségünkre figyelünk, a poklot készítjük elő magunknak. Csak akkor tudunk igazán emberi életet élni, ha hagyjuk magunkat felemelni az isteni világba. Csak Istenben teljesedik be emberségünk.

Azután nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Szüntelen ott voltak a templomban, és áldották Istent (Lk 24, 52-53). Ezekkel a szavakkal fejeződik be Lukács evangéliuma. Az apostolok nem maradnak lenyűgözve azon a helyen, ahol Jézus elbúcsúzott tőlük. Hazamennek, de már más a közérzetük: örülnek. Ebben az örömben másként tudnak élni és tevékenykedni.

A mennybemenetel élménye a hétköznapokba küld minket, ahol élünk és dolgozunk. A mennyországot el kell vinnünk a hétköznapokba, oda, ahol a pokol van, ahol az üresség és az értelmetlenség az úr. Az öröm megnyitja a szívünket, hogy emberekkel találkozzunk. Szárnyakat ad, hogy kedvvel és fantáziával lássunk a munkánkhoz. Ha emberek ebben az örömben élik meg hétköznapjainkat, akkor mindazok fölött, akikkel találkoznak, megnyitják az eget.