A Pécsi Misekönyv iniciáléiból… Szentháromság

A 12. századtól kezdődik el a Szentháromság ábrázolás egyik jellegzetes formája, melyen az Atyaisten egy trónon ülő öregember, aki maga előtt tartja a keresztre feszített Fiút, Jézust. A kompozíción a harmadik isteni személy, a Szentlélek galamb alakjában jelenik meg. Ezt az ábrázolástípust találjuk meg az 1499-ben, Velencében nyomtatott, mindössze négy példányban fennmaradt Pécsi Misekönyvben. Ezen az iniciálén az Atya és a Fiú alakja jól elkülöníthető, a Szentlélek azonban nehezen fedezhető fel, de ha alaposabban szemügyre vesszük a képet, ott láthatjuk Jézus feje fölött.

A katolikusok 2021. május 30-án a Szentháromság vasárnapját ünneplik a liturgikus évben. A Szentháromság misztériumának ábrázolása különösen alakult az évszázadok során. Az Ószövetség tiltotta Isten ábrázolását:,,Senki mást ne tekints Istennek, csak engem. Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben vagy lent a földön vagy a vizekben, a föld alatt. Ne borulj le ilyen képek előtt, és ne tiszteld őket…”- áll a Kivonulás könyvében (20,3-5). A későbbi századokban azt a parancsot úgy értelmezték, hogy csak az egyetlen Isten (Jahve), akinek a neve sem mondható ki, és más pogány istenek ábrázolása tilos, ill. bűn, ha ezeket a képmásokat – azonosítva az ábrázolt személlyel – istenként tiszteltjük. A 12. századtól kezdődik el a Szentháromság ábrázolás egyik jellegzetes formája. Ezen Atyaisten egy trónon ülő öregember, aki maga előtt tartja a keresztre feszített Fiút, Jézust. A kompozíción a harmadik isteni személy, a Szentlélek galamb alakjában jelenik meg. Ezt az ábrázolástípust találjuk meg az 1499-ben, Velencében nyomtatott, mindössze négy példányban fennmaradt Pécsi Misekönyvben.Ezen az iniciálén az Atya és a Fiú alakja jól elkülöníthető, a Szentlélek azonban nehezen fedezhető fel, de ha alaposabban szemügyre vesszük a képet, ott láthatjuk Jézus feje fölött.

 Szent Atanáz püspök leveleiből …

Fény, ragyogás, kegyelem a Szentháromságban és a Szentháromságból

Sohasem volt haszontalan a régi hagyomány, a katolikus Egyház hitének és tanításának kutatása, tudniillik amit az Úr átadott, az apostolok hirdettek, és az atyák pedig megőriztek. Ezen alapszik ugyanis az Egyház, s ha valaki ettől eltávolodik, már nem lehet keresztény, és nem is nevezhető többé semmilyen jogcímen kereszténynek.

Így tehát a Háromság szent és tökéletes, s az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben ismerjük meg. Semmi idegen vagy kívülről származó dolog nincs benne, és nincs összetéve teremtőből és teremtett dologból, hanem az övé a mindent teremtő és létrehozó erő. Természete egy és önmagával azonos, és tevékenysége is egy. Az Atya ugyanis mindent az Ige által a Szentlélekben cselekszik, s ily módon megmarad a Szentháromság egysége. Az Egyház így hirdeti az egy Istent, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat, és mindenben benne van (Ef 4, 6). Mindennek fölötte áll, mint Atya, azaz eredete és forrása mindennek; mindent áthat, mégpedig az Ige által; s végül mindenben benne van: a Szentlélekben.

Szent Pál, amikor a lelki dolgokról ír a korintusiaknak, mindent az Atyaistenre, mint Főre vezet vissza a következő módon: A lelki adományok különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent végbevisz, ugyanaz (1 Kor 12, 4-6).

Amit a Szentlélek kinek-kinek kioszt, azt az Atya adja az Ige által. Hiszen ami az Atyáé, mindaz a Fiú tulajdona is; ezért mindaz, amit a Fiú a Lélekben ad, igazában az Atya ajándéka. Ehhez hasonlóan, amikor a Lélek bennünk van, az Ige is bennünk van, akitől kaptuk a Lelket, s az Igében az Atya is. Így válik valóra: Atyám és én hozzá megyünk, és benne fogunk lakni (Jn 14, 23). Ahol ugyanis fény van, ott van a ragyogás is; ahol pedig a ragyogás van, ott van a hatása is, és feltündököl a kegyelem.

Szent Pál ugyanezt a korintusiakhoz írt második levélben így tanítja: A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal (2 Kor 13, 13). A kegyelem és az ajándék ugyanis, amely a Szentháromságban adatik, az Atyától a Fiú által a Szentlélekben adatik. Mert amint az Atya a Fiú által adja a kegyelmet, úgy az adományokban való részesedés csak a Szentlélekben lehetséges. De amikor ebben részünk van, az Atya szeretetét, a Fiú kegyelmét és a Szentlélek egyesítő erejét mondhatjuk magunkénak.

(Ep. 1 ad Serapionem, 28-30: PG 26, 594-595. 599)