Szent Benedek nyári (július 11.) ünnepére – Lancsics Bonifác OSB (1674-1737) „mesélő” rajza Szent Benedekről

Szent Benedek életrajzi adatait nagy Szent Gergely pápa jegyezte le. A pápa nem a mai értelemben vett életrajzot írt Benedekről, építő jellegű írásaiban inkább Benedek szellemiségét vázolta, s a szerzetesség atyjának nevezett Benedek prófétai adományokkal megáldott életszentségének rendkívüli vonásait emelte ki, kora irodalmi igényeit szem előtt tartva. A Szent Benedeket ábrázoló „mesélő” rajz Lancsics Bonifác bencés szerzetes összesen hat kötetet kitevő Miscellanea („elegy-belegy”, vagyis vegyes témájú, műfajú és hosszúságú, különböző időben született, utólag egybekötött írásokat tartalmazó) kéziratkötetéből való.

A 17-18. század fordulóján Pannonhalmán élt Lancsics Bonifác, hat vaskos kötetet kitevő kéziratban írta-gyűjtötte össze korának eseményeit és a bencés rendre vonatkozó ismereteket. A kötetekben vegyesen találunk latin és magyar szövegeket. Kiváló forrásanyagot jelentenek a korszak szerzetesi életének, ill. a pannonhalmi mindennapok tanulmányozásához, mert nemcsak teológiai, hanem irodalmi, gazdasági, sőt életmódtörténeti információkat és recepteket is tartalmaznak.

Az egyik kéziratkötet elején találtunk meg egy érdekes Szent Benedek-ábrázolást, egy „mesélő” képet, mely elmeséli Szent Benedek csaknem egész életét.

A központi helyet Szent Benedek alakja foglalja el a rajzon.  Láthatjuk a fiatalkorában tett első csodáját (egy, a dajkája által kölcsönkért és véletlenül eltört rostát forrasztott egybe), és megkísértését (amikor a testi vágyak legyőzése érdekében egy tüskebokorban meghengergőzött). A lábánál ott áll a holló, amit a Szent naponta etetett kenyérrel. Ez a holló vitte el azt a mérgezett kenyeret – amit egyik ellensége küldött Benedeknek – egy olyan helyre, ahol senki emberfia nem férhetett hozzá. Látjuk a mérgezett kelyhet is – kígyó tekergőzik elő belőle –, amivel meg akarták mérgezni. Ez annak a történetnek állít emléket, mely szerint valamely szerzetesek meghívták őt, hogy legyen az apátjuk. Benedek ezt nem akarta, mert tudta, hogy megszokott életmódjuk nem férne össze azzal, amit ő a szerzetesek számára követendőnek tart, vezetése nem volna megfelelő számukra, de addig erősködtek, míg végül mégis velük maradt. Nagyon hamar megunták Benedek szigorúságát, de nem merték elküldeni, hanem inkább elhatározták, hogy megmérgezik. Átadták neki a mérgezett borral töltött kelyhet, amit ő megáldott – erre egy kígyó tekergőzött elő belőle. A háttérben láthatjuk Totila gót királyt, amint felkeresi Szent Benedeket (előtte álruhában embereit küldte hozzá, de a Szent azonnal leleplezte a csalást). Szintén a háttérben több monostor és templom képe is kivehető – az egyik talán éppen Montecassino. A rajzon látható egy csodálatos, sugárzó gömb is, benne angyali alakokkal és egy emberrel. Ez Szent Benedek látomását ábrázolja: látta, hogy egy bizonyos, általa ismert, szent életű püspök lelkét az angyalok az égbe viszik. A püspök messzire élt onnét, embereket küldtek a lakóhelyére, hogy megtudják, mi történt, és azok visszatértek a hírrel: az illető pontosan akkor halt meg, amikor Benedek látta, hogy felmegy az égbe.