Szent István Intelmei fiához - 2

A két viszonylag késői – XV., illetve XVI. századból származó – kódexben fennmaradt kis írás eredeti címét pontosan nem ismerjük: mindkét kézirat decretum Sancti regis Stephani („Szent István király törvényé”-nek ) titulálja, ami azonban ellentétben áll a mű tartalmával. Ezt az ellentmondást esetleg magyarázhatja az a körülmény, hogy az irat Szent István király törvényeivel együtt hagyományozódott, amit többek között az is alátámasztani látszik, hogy a XVI. századi (Ilosvay) kódex főszövege valóban törvénygyűjtemény. A modern kiadások Libellus de institutione morum (Erkölcstanító könyvecske) címen tartják számon, ezzel is jelezve, hogy azonosnak veszik azzal az írással, amelyet Szent István nagyobb legendája (1077-ben) és ennek nyomán a Hartvik-legenda (1115) is említ, mint olyat, amit maga Szent István szerzett fia, Imre herceg számára.

A legenda szerzője tehát magának Szent Istvánnak tulajdonítja a művet, és mivel István Kisebbik legendája arról is említést tesz, hogy István járatos volt a grammatikai tudományokban, a múlt században a modern kutatók némelyike hajlott arra, hogy hitelt adjon a legendaíró állításának. A részletekbe menő kutatások igazolták, hogy az író olyan mélységű elméleti – teológiai, államelméleti – képzettséggel és olyan stiláris készséggel rendelkezett, amilyet a középkorban egyetlen aktív uralkodó sem tudhatott magáénak. Noha a szerző kilétének meghatározására azóta több kísérlet is történt (Gellért püspök, Asztrik apát stb.), ezek egyike sem vezetett megnyugtató eredményre. A szerző személye tehát ismeretlen…

A mű keletkezésének korára az előszóból következtethetünk. Ebben a király – aki a továbbiakban is mindvégig első személyben beszél – mint serdülő korban levő ifjút szólítja meg Imre herceget. Imre valamikor 1000. körül született – 1030-ban bekövetkezett halálakor már a testőrség parancsnoka volt – így a könyv megírásának ideje 1013-1015 közé datálható.

Az Intelmek tartalmilag államelméleti munka, műfaját tekintve királytükör (speculum regium). Teljesen önálló alkotás két szempontból is: egyrészt közvetlen, más szerzőtől származó szövegkölcsönzést… eddig sehol sem sikerült kimutatni benne (nem számítva természetesen a bibliai idézeteket), másrészt a belőle tükröződő társadalmi és politikai viszonyok több vonatkozásban pontosan megfelelnek a XI. század eleji magyarországi állapotoknak.

in: Szent István király Intelmei és Törvényei Bp.: Szent István Társulat, 2000 p. 13-14.

István király Intelmeinek latin szövege több kódexben fennmaradt, hitelesnek tekintett újkori kiadása Szentpétery Imre: Scriptores Rerum Hungaricarum II. Bp. 1938. 619-627. A szöveget Balogh József rendezte sajtó alá. Kurcz Ágnes e kötetben közreadott fordítása Balogh József szövege alapján készült, megjelent: István király emlékezete. Bp. 1971. 27-35.

Az Intelmek magyar nyelven először Spangár András fordításában (1738) volt olvasható, majd Jordánszky Elek fordította le (1808.); a Magyar Törvénytár (1000-1526. évi törvénycikkek. Bp. 1899.) első kötetében Nagy Gyula fordításában jelent meg. Később több szövegváltozat készült, 1938-ban Kalmár Simon magyarításában önálló kötetben is kiadták. Kurcz Ágnes mellett újabban Tamóczi János készítette el a mű fordítását, aki Szent István életműve és lelkivilága (Bp. 1971.) című könyvébe ékelve közli az Intelmek magyar szövegét. (113-121.)

A mű létrehozójának személye régóta vitatott kérdés történettudományunkban. Szent István korának legelmélyültebb tudós ismerője, Györffy György Asrik-Anasztáz érsek személyében látja legvalószínűbben megtalálni a szerzőt. (István király és műve. Bp. 1977. 372.) Györffy György könyvét alapvető jelentőségűnek tekinthetjük: István király korának és életművének megismeréséhez, tanulmányozásához elsődleges forrás.

István király intelmei Bp.: Magvető, 1982 (Gondolkodó magyarok sorozat)

Az előszót és a jegyzeteket írta Szigethy Gábor sorozatszerkesztő, fordította: Kurcz Ágnes 

http://mek.niif.hu/00400/00446/00446.htm#3