Vasúttörténeti levelek kiállítás
Fogadja Méltóságod őszinte nagyrabecsülésem és hálás köszönetem nyilvánítását…”
Vasúttörténeti levelek 1927–1943
Kiállítás a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár klasszicista teremkönyvtárában
2016. január és március között
A kiállítást tervezte: Ásványi Ilona
2015 tavaszán a Főapátsági Levéltár érdekes levélgyűjteménnyel gyarapodott. Dr. Mayer Ákos Pannonhalmának ajándékozta édesapja, Dr. Mayer József 52 darabból álló „vasúttörténeti levél-gyűjteményét.”
Mayer József MÁV főtanácsos, közlekedéstudományi műgyűjtő 1937. április 4-én született Sárospatakon. Édesapja katonatiszt volt, így a II. világháború miatt kisgyermekkorát Sárospatakon, Huszton és Kassán töltötte, majd Sárospatakra költöztek vissza, ahol 1955-ben érettségizett a Református Kollégiumban. A pataki diákévek egész életére, neveltetésére és emberségére nagy hatással voltak.
Származása és neveltetése miatt tanulmányait nem folytathatta azonnal és töretlenül. Érettségi után a Magyar Államvasutaknál kezdett el dolgozni; a vasúthoz fűződő szeretete és hűsége egész életén át tartott. Forgalmistaként kezdte, de szorgalmának köszönhetően hamarosan bekerült a MÁV Tisztképző Intézetbe, majd Kelenföldön lett forgalmi rendelkező. Munka mellett végezte el a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karát. Immár jogászként 1967-től a MÁV Vezérigazgatóság Kereskedelmi Szakosztályára került, ahol árufuvarozási osztályvezetőként dolgozott. 1988-tól 1992-ig a MÁV berlini irodájának képviselője volt. Tagja volt a Közlekedéstudományi Egyesületnek, a MÁV História Bizottságának, több szakkönyvet, cikket írt. 2014-ben bekövetkezett haláláig számtalan tudományos rendezvényen képviselte és szolgálta a vasutat, kutatta, gyűjtötte tárgyi emlékeit és dokumentumait. Vasúttörténeti gyűjteményét személyes instrukciói alapján fia rendezte.
Az 1927 és 1943 között kelt, Pannonhalmának ajándékozott levelek címzettjei Dr. Ómoróviczai Imrédy Kálmán, aki 1933-tól a MÁV Igazgatóság főosztályvezetője, 1938-tól elnökhelyettese, 1942-től elnöke volt, és Nagybányai Horthy István, aki 1940 és 1942 között volt a MÁV elnöke.
A levélírók egyházi elöljárók, zömében katolikus főpapok, többek között: Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát; Serédi Jusztinián hercegprímás; Grősz József kalocsai érsek; Szmrecsányi Lajos egri érsek; Apor Vilmos győri megyéspüspök; Prohászka Ottokár székesfehérvári megyéspüspök; Hász István tábori püspök; Endrédy Vendel ciszterci apát.
A vasúttörténeti levelek tartalmukat tekintve két csoportra oszthatók, a levélíró főpapok vagy megköszönik a MÁV szolgáltatásait, vagy pártfogóként beajánlanak valakit a vasút szolgálatába.
A levelekből 2016. január 15-én kamarakiállítás nyílt a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár teremkönyvtárában. A megnyitón, melyen az ajándékozó családja és Mayer József barátai is jelen voltak, több bencés atya és diák is részt vett, mintegy igazolva Kerekes Hubert bencés atyának a kiállítást megnyitó szavait: „…a vasút nagyon sokunk számára valami varázslattal bír. A vasút ugyanis összeköt. Távoli helyeket és távoli korokat. Most talán úgy is fogalmazhatnánk, hogy a múltat a legmodernebbel, a maival.… Manapság sokat panaszkodunk arról, mennyire rohanó, kapkodó életet élünk, és mégis – valamiképpen szeretünk sietni, mert a magunk korának gyermekei vagyunk, vágyunk arra, hogy céljainkat mielőbb elérhessük, beteljesülni láthassuk. Néha persze lázadozunk a gyorsuló idő ellen, mégis izgatott türelmetlenséggel élünk, egy furcsa feszültségben vagyunk: nagyon szeretnénk kényelmesen, nyugalmasan megérkezettnek lenni, és ezért szakadatlanul rohanunk, gyorsítunk. Nem csoda tehát, hogy annyi ember érez valami különleges vonzódást a vasúthoz. A labdarúgás mellett talán a vasút országunkban a legtöbb ember hobbija. Ha nem tévedek, pont azért van ez a különös vonzalom bennünk, mert a vasútban mindenki felismeri jelenkorunk első jelképét. A vasút nem más, mint a gyorsaság, és a gyorsulás beköszöntése az emberiség történelmébe… ez az óriási mű egy olyan korban jött létre, amikor kontinensünk a rohamos gazdasági fejlődés idejét élte. Magyarország… elválaszthatatlan része volt az Európában végbemenő folyamatoknak. Kiszakíthatatlanul részesedett a földrész sikereiben és kudarcaiban, amint napjainkban is. … ez a káprázatos fejlődés országunkban egy politikai tekintetben konzervatív háttérrel zajlott le, amely… biztosította azt a stabilitást és kiszámíthatóságot, amely egy ilyen nagymérvű fejlődéshez elengedhetetlenül szükséges.”