A Pannonhalmi Főapátság kulturális területen dolgozó munkatársainak kirándulása

A Pannonhalmi Főapátság kulturális területen (Kulturális Iroda, Pannonhalmi Főapátsági Levéltár - PFL, Pannonhalmi Főapátsági Múzeum - PFM, Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár - PFK) dolgozó 17 munkatársa 2018. június 6-án Pápára kirándult.

Megnézték a közelmúltban megnyílt Pannonia Reformata Múzeum Hajlék az örökkévalóságban, valamint a Hori titkai című állandó, és az Isten közelsége Rembrandt rézkarcain című időszaki kiállítást. Felkeresték az egykori pálos, később bencés templomot, megnézték – ugyan csak kívülről – a zsinagógát, mely Magyarország harmadik legnagyobb zsinagógája volt. A pápai Ótemplom egyszerűségében elegáns épületében rendezett Hajlék az örökkévalóságban című kiállítás nem a megszokott, kronologikus, historizáló tárlat, nem a dunántúli reformátusság történetét vázolja fel, ahogy talán várnánk, hanem – ahogy Köntös László, a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei igazgatója elmondta –  „vizuális igehirdetés”. A keresztyén ünnepekben testet öltő református kegyességet mutatja be, három síkon, interaktív módon, megszólítva minden korosztályt.  A kiállítás - ahogy a múzeum honlapján olvasható - „biblikusan, a Jézus Krisztus életéről szóló bibliai híradás menetét követi, amelyre a keresztyén református ünnepek is épülnek. … A tárlat gyakorlatilag minden korcsoportot szeretne megszólítani, a kisgyermektől a szépkorúig, általános műveltséggel rendelkezőtől a mélyebb teológiai érdeklődésűig.”  A múzeum vezetője, Halászné Kapcsándi Szilvia, aki korábban a református nagykönyvtár munkatársa volt, példaértékű múzeumpedagógiai munkát végez. Művészeti iskolásokat bevonva a kiállítások sok-sok installációját vagy éppen szemléltetőeszközét maga készítette.  A pannonhalmi csoport vágyakozva és elismeréssel nézegette a „rejtett kincsek tárát”, a látvány-raktárat, ahol a református liturgikus eszközök és tárgyak kaptak helyet. „A koncentrált műtárgyelhelyezés az esztétikai élményszerzésen túl, azonnali impressziót nyújt a református egyházművészet puritán szépségéről, művészeti elemeiről, technikáiról. …  a művészeti nevelés, az esztétikai ízlésformálás egyik kiemelt témája és egyben helyszíne is lehet.” – olvashatjuk a múzeum honlapján. A református lelkiséget bemutató tárlat mellett újra tervezték a „pápai múmiát” bemutató kiállítást is Hori titkai címmel. (A múmiát Markstein Károly kairói nagykereskedő, a pápai református kollégium egykori diákja ajándékozta iskolájának 1884-ben.) A 21. dinasztia idejéből származó, több mint 3000 éves óegyiptomi koporsó és múmia világviszonylatban különleges darabja a múzeumnak. A sajátos ikonográfiával díszített szarkofághoz hasonló lelet a Vatikáni Múzeumban, koppenhágai és berlini gyűjteményekben látható. Az Isten közelsége Rembrandt rézkarcain című időszaki kiállítás válogatás Rembrandt bibliai témájú rézkarcaiból, tájképeiből, és portréiból. A magánkézben levő gyűjtemény egyszerű és mégis elegáns installációval jelenik meg az időszaki kiállítások számára kialakított térben. A programból nem maradhatott ki az egykori pálos, később bencés templom megtekintése sem. A templomot és a hozzá tartozó rendházat és iskolát pálos szerzetesek építették, akik 1638-ban telepedtek meg az akkorra már szinte teljesen reformátussá vált városban. Az épületegyüttes 1755-re készült el teljesen. A pálosok 1786-ig működtek itt, amikor is II. József több más szerzetesrenddel együtt a pálos rendet is feloszlatta. 1806-tól a bencések indították újra az iskolát, templomot, rendi életet. 1948-ban, az iskolák államosítása után a gimnázium világi intézményként működött, 1950-ben a szerzetesrendek feloszlatása után a bencések is elhagyták a várost.  A kirándulás szervezői azt remélik, hogy a kötetlen együttlét, a közös múzeumlátogatás elősegítik a gördülékeny és hatékony együttműködést a munkában, a dolgos hétköznapokon.