Rejtett kincseink… egy a trienti zsinat után passió-szövegkönyvként használt misekönyv
Könyvtárunk honlapján már két ízben is tettünk közzé információkat a Salzburgi Missale 1492. évi, nürnbergi kiadásának Pannonhalmán őrzött példányáról, feltárásáról, restaurálásáról és kiállításáról. Az egyesek által a 15. század egyik legszebb könyvének tartott nyomtatvány pannonhalmi példányának további érdekessége, hogy trienti zsinat liturgikus reformja után passió szövegkönyvként használták.
A Salzburgi Missale 1492. évi, nürnbergi kiadásának Pannonhalmán őrzött példányáról itt olvashatunk további információkat:
https://konyvtar.osb.hu/hirek/salzburgi-missale-pannonhalman-orzott-peldanyanak-restauralasa
Az egyesek által a 15. század egyik legszebb könyvének tartott nyomtatvány pannonhalmi példányának további érdekessége, hogy trienti zsinat liturgikus reformja után passió szövegkönyvként használták.
„A Missale Krisztus passiójának mind a négy evangéliumi leírását közli, s a lapszéleken az utólagos beírások különösen figyelemre méltók: Máténál a lapszéleken piros tintás írással jelölték a történet szereplőit a LXXXVIII. levéltől kezdődően: „Salvator,” „chorus”, „omnes”, „Judas” stb., majd a XCII. levél rectóján kottával együtt olvasható Jézus arameus nyelven mondott fohásza a kereszten, az „Eli, Eli, lamma sabactani”, itt a kötetben hibásan: „Hely, Hely lamzabatani”, illetve latin fordítása is. A XCIV. levél hátoldalán kezdődő Márk szerinti szövegben ugyancsak megtaláljuk a szereplőket a lapszéleken piros és fekete tintával, majd a végén az arameus fohászt az előbbivel egyező kottával és „Heloy, Heloy lamazabathani” szövegváltozattal, továbbá latinul. A „dramatizálás” folytatódik a Lukács-passióban is a XCIX. levél hátoldalától CII-ig a margókon piros tintával, de ahol a szöveg szerint a templom kárpitja kettéhasad, a margón „hic solvitur Lintheum” beírás olvasható, ami tulajdonképpen rendezői utasítás: itt el kellett oldani vagy le kellett engedni a vásznat. Tehát nagy valószínűséggel a Missalét a későbbiek során a passió, illetve misztériumjáték forgatókönyveként is használhatták; erre utal a kötet állapota is, hiszen szóban forgó lapjai a leginkább elhasználtak. A trienti zsinat (1545–1563) is szerepet játszhatott a Missale későbbi sorsában, mert V. Pius pápa (1566–1572) az 1570. július 14-i, Quam primum kezdetű bullával a trienti zsinat által helyreállított római rítust tette kötelezővé, amelyet hat hónapon belül kellett bevezetni. Így a korábban nyomtatott misekönyvek nem csupán az elhasználódás, hanem a reform miatt is kikerültek a miseliturgiából; a virágvasárnapi, illetve nagyheti passió előadásához azonban szövegkönyvként megfelelő lehetett egy ilyen példány.”
(W. Salgó Ágnes: Amiről a régi könyvek mesélnek in: Collectanea Sancti Martini. A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményei Értesítője 4. Pannonhalma, 2016 50-51.)
A kötet leírása: Missale Salisburgiense. Nürnberg : Georg Stuchs, 1492. Aug. 14. [18], I-CCCLXXIIII, [1] [=391] fol. : ill.; 2° (42 cm)
Jelzete: 122-A-7
English
Magyar