Rejtett kincseink… a könyvek maguk vallanak tulajdonosukról

A Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár történetében jelentős szerepelt játszott a 17. században a könyvszerető Himmelreich György főapát. Könyveiben a következő „beszédes” possessort olvashatjuk: Georgii sum Himmelreich, Archiabbatis S(ancti) Martini vagyis Himmelreich Györgyé - Szent Márton monostora főapátja - vagyok, tehát a könyvek „maguk vallanak” tulajdonosukról.

A könyvtárban őrzött kéziratos kötetkatalógusa, mely 800 kötetet sorol fel, sokoldalúan művelt, humanista könyvgyűjtőről árulkodik.

Könyvgyűjteményének egy része halála után a pannonhalmi könyvtárban került, majd 1786-ban, amikor II. József feloszlatta a bencés rendet, az egyetemi könyvtárba (ma ELTE Egyetemi Könyvtári Szolgálat, Budapest, Ferenciek tere). 1802-ben, amikor a bencés rend ismét működhetett, több kötet visszatért Pannonhalmára.

Könyveiben a következő „beszédes” possessort olvashatjuk: Georgii sum Himmelreich, Archiabbatis S(ancti) Martini vagyis Himmelreich Györgyé, Szent Márton monostora főapátja vagyok, tehát a könyvek „maguk vallanak” tulajdonosukról. Ugyanezt a formulát: xy-é vagyok, használta apja, a szintén jelentős könyvtárral bíró Himmelreich Tibor is, aki a bécsi udvar hivatalnoka, Rudolf király titkára volt: Tiburtij sum Himmelreich.

A legtöbb kötetben későbbi, 18. századi tulajdonbejegyzést is látunk: Conventus M(onaste)rij S(ancti) Martini in monte Pannoniae ordinis S(ancti) Benedicti. A fordítása körülbelül így hangzik: a Pannónia hegyén álló Szent Márton monostora bencés szerzetesrend konventje ( rendi közössége).