Rejtett kincseink… a Pannonhalmi Evangelistarium és Benedictionale

A Pannonhalmi Evangelistarium és Benedictionale a 16. század elején keletkezett. A colligatum kötet első része (evangelistarium) 1511 körül született, a második része (benedictionale és a szerzetesi fogadalomtétel szertartásának leírása) 1515 és 1616 között. A 320 x 220 mm nagyságú, 60 levélnyi pergamenre írt munka a pannonhalmi monostor használatára készült; a monostorban minden bizonnyal működő scriptorium kései kéziratos emléke. Késői, hiszen 1450 után már elkezdődött a nyomtatott könyvek előállítása.

A második rész végén a colofonban olvasható a készíttető, és a másoló neve, valamint a mű befejezésének ideje. A másoló Paulus testvér, világi neve Losonci Forgách Tamás. A kódex második darabját a másoló neve után Forgách-kódexnek is nevezzük.

A megrendelő Tolnai Máté apát, az első főapát, akinek nevéhez intézményi-szervezeti  és liturgikus reform fűződik.

A kódex két része a megrendelő személyét tekintve, funkcionálisan és a díszítésük szempontjából is összetartozik – valószínű, hogy az elkészülést követően, kezdettől egy kötetet alkotott. Mostani barnás-vörös, aranyozott bőrkötése 18. századi.

Az Evangelistarium gótikus könyvírással készült, vörös és arany szövegkezdetek és címfeliratok, vörös és kék rubrikák, ornamentális és figurális iniciálék díszítik. A Benedictionale rotunda írással készült, kék és vörös iniciálék, sárga vonallal áthúzott betűk tagolják, valamint az első résztől nagyon eltérő stílusú, rusztikusabb ornamentális iniciálék és lapszéldíszek láthatók a lapokon.

 „Az Evangelistariumban háromféle keretdísz különíthető el. Az első a festetlen alapra került későgótikus leveles-virágos indás, amihez reneszánsz puttók, madarak, állatok is tartozhatnak. Ennek a típusnak a rajza és festésmódja, koloritja megegyezik az iniciálékéval. Mesterük biztos kézzel rajzol, és jól használja a 16. század eleji német festészet erőteljes, mélytónusú, kontrasztos színeit. A második fehéren hagyott vagy festett alapú bordűrjeit az itáliai reneszánsz könyvművészetből jól ismert kandeláberek, vázák, levélfüzérek, puttók, ékszerek, kövek, homokóra és egyéb motívumok töltik ki. A harmadik típusú színezett vagy fehéren hagyott kereteit a flamand könyvfestészet hatására naturalisztikus virágokkal hintette tele a festő. Flamand mintára élénk, világos színek határozzák meg a koloritot. … A Forgách-kódexbe egy figurális, hét nagyobb, számos kisebb iniciálé és több keretdísz került. A Krisztus feltámadásának szentelt iniciálé meglehetősen kezdetleges. Az ornamentális iniciálék többségének motívumkincse a 14-15. századi filigrános és tollrajzos betűkhöz nyúlik vissza. A lapszéldísz akantuszindás ornamentikája késő gótikus eredetű, de a levelek között a reneszánsz művészet stilizált virágai is fellelhetők. Az itáliai reneszánszot idéző lapszéldíszek egyikének forrása az Evangelistarium egyik lapja volt. Ebből joggal gondolhatunk arra, hogy a Forgách-kódex kevésbé tehetséges festője a pannonhalmi monostorban fellelhető kódexekből válogatva dolgozott.”

(Wehli Tünde: Pannonhalmi Evagelistarium és Benedictionale. in: Mons Sacer 996-1996 Pannonhalma ezer éve I. – szerk. Takács Imre.- Pannonhalma, 1996.-587. p.)

 A pannonhalmi kódex a II. József féle feloszlatáskor, 1786-ban a budapesti Egyetemi Könyvtárba került, csak a bencések Pannónia Szent Hegyén történt letelepedésének millenniuma évében, 1996-ban érkezett vissza a könyvtár gyűjteményébe.

 A csatolt képen a kódex első lapja látható.