Rejtett kincseink… az anonim műként nyilvántartott könyvecske egyetlen teljes példánya Pannonhalmán található, ritkaság…

Horváth J. József nyugalmazott antikvárius, aki hosszú évtizedek óta foglalkozik a magyarországi egykori jezsuita egyetemek (Nagyszombat, Kassa, Kolozsvár) libellus gradualis-ai (téziskönyvek, promotiós kiadványok) bibliográfiai adatainak  feltárásával hívta fel a figyelmünket a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtárban őrzött Aureum philosophiae caelestis compendium, seu circulus menstruus.... Theses ex universa logica... Ladislaus Dobra de Zalathna... praeside...Ladislao Nedeczky... Claudiopoli, 1737. című téziskönyvecskére. Kutatásai alapján az anonim műként nyilvántartott könyvecske egyetlen teljes példánya Pannonhalmán található, ritkaság.

„XVII-XVIII. századi jezsuita egyetemeken és főiskolákon a tudományos gradusok (baccalaureatus; magisterium, doctoratus) elnyerése végett tartott nyilvános vitatkozások és ünnepélyes felavatások alkalmából adták ki és osztották szét a hallgatóság körében az úgynevezett libelli graduales-t. Rendszerint a tanulótársak – hol egy egész osztály, hol meg egy vagy több vagyonos ifjú – adták ki az új koszorús tiszteletére. Előfordult azonban, hogy az újdonsült baccalaureus vagy doctor nyomatta ki saját költségére, az intézet valamelyik előkelő patronusának ajánlva.
Minden ilyen libellus két részre tagolódik, egy alkalmi jellegű nyomtatványra s az ehhez csatolt önálló műre. Az alkalmi rész magában foglalja a kiadó ifjú vagy ifjak ajánlását, a vitatételeket (assertiones, theses) és a kiadó condiscipulusok névsorát. Ez a rész tehát a könyvtárakban theses néven ismert és kezelt egyetemi nyomtatványfajhoz tartozik. Az alkalmi részhez járuló, de ettől független művek tartalma nagyon változatos. Kezdetben – nálunk a XVIII. század harmadik tizedéig – többnyire panegyrikus szellemű, történeti vagy morális tanulságokkal szolgáló vallásos költemények és prózai elmélkedések. Később ezeket a legkülönbözőbb tárgyú tudományos, leginkább theológiai, történeti és földrajzi művek váltják fel. A címlapon e mű szerzőjének neve nem szerepel, csupán címe; feltüntették azonban az avatásnál szereplő praeses (promotor) és többnyire a respondes (promoveált) nevét is az egyetemi thesiseken e korban általánosan szokásos formában. …”
Újabb kutatások alapján azt mondhatjuk, hogy „nem minden gradualis oszlik két részre, úgy, mint a vizsga, avatás körülményeivel foglalkozó blokkra és a hozzá csatolt ajándékkönyvre. A promotiós (avatási) könyvecskék egy bizonyos csoportja eleve erre az alkalomra készült, így az  egy összefüggő egységet alkot, más részük valóban kiadói kolligátumnak tekintendő. Továbbá nem különíti el a gradualisok két alapvető típusát, a téziskiadványokat és az avatási libellusokat, hanem egy kiadványcsoportként kezeli azokat, holott a kettő két, időben is eltérő aktus nyomán keletkezett. Ami őket összeköti, az az, hogy mindkettő az egyetemi tudományos fokozat elnyerésének eseményéhez kapcsolódik.” 
 „A libelli graduales szokása nemcsak rendi, hanem tudományos szempontból is nagyon üdvös és tiszteletreméltó szokás volt. A jezsuita tudósoknak alkalmat adott, hogy műveiket kiadhassák. A vagyonos, előkelő ifjakat megbarátkoztatta a tudomány pártolásának gondolatával, mert nemes élvezetet szerzett nekik. Hiszen az új munka kiadásával dicsőség hárult az ifjú mecénásoknak a címlapon vagy az ajánlás végén kinyomtatott nevére. A felavatásokon összesereglett előkelő közönség körében pedig a tudományt és valláserkölcsös szellemet terjesztette; új olvasókat szerzett a komoly munkáknak. A szerző nevének mellőzése a címlapon és szövegben a Jézus-társaság szigorú szerzetesi szellemének az egyéniség teljes nullificatiójának következménye. A jezsuita rendben a szellemi tulajdont is rendi köztulajdonnak tekintették s hozzászoktatták a rendtagokat, hogy az írói babérokban is osztozzanak rendtársaikkal.” 
Horváth J. József, nyugalmazott antikvárius, aki hosszú évtizedek óta foglalkozik a magyarországi egykori jezsuita egyetemek (Nagyszombat, Kassa, Kolozsvár) libellus gradualis-ai (téziskönyvek, promotiós kiadványok) bibliográfiai adatainak  feltárásával hívta fel a figyelmünket a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtárban őrzött Aureum philosophiae caelestis compendium, seu circulus menstruus.... Theses ex universa logica... Ladislaus Dobra de Zalathna... praeside...Ladislao Nedeczky... Claudiopoli, 1737. című téziskönyvecskére. Kutatásai alapján az anonim műként nyilvántartott könyvecske egyetlen teljes példánya Pannonhalmán található, ritkaság. 
Megállapításai alapján az ajánlás, tézisek, előszó után következő főmű  BOUHOURS, Dominicus: Circulus menstruus... című munkája (itt megváltoztatott címmel: Christianarum cogitationum decreta..) Maga a munka Magyarországon többször is megjelent a XVIII. században, hol a szerző nevével, hol anélkül. A 46. lapon kezdődő ugyancsak anonim másik mű: Facile certumque praesidium adversus omne peccatum... szerzője: ANDRIES, Josse [Jodocus] SJ  (1588 Courtre – 1658 Bruges). A mű először Bruges-ben jelent meg 1629-ben. A  kis aszkétikai munka gyorsan népszerűvé vált Európa-szerte, több kiadásban megjelent a latinon kívül francia, angol, flamand, spanyol és olasz fordításban is. Magyarországi külön megjelenéséről nem tudunk. Érdekesség, hogy a kolozsvári akadémia ezt a két munkát  adta ajándékul a bölcsészhallgatóknak.