Rejtett kincseink… evangeliarium töredék a 9. századból

A Pannonhalmi Főapátsági Könyvtárban eddig fellelt töredékek (fragmentumok) legrégebbi darabja egy 9. századi evangeliarium töredék, melyen János evangéliumának 6. fejezete 19b-25a verse olvasható az egyik oldalon és a 25b-31. verse a másik oldalon. Mivel a „magyar történelem zivataros századaiban”, 1526 után majdnem teljesen elpusztultak a könyvtárak, könyvgyűjtemények, minden kis kódextöredéket nagy becsben tartunk.

„Talán egyetlen más ország középkori kódex- és nyomtatott könyvállományát nem érte olyan méretű pusztulás, mint Magyarországét. Oka a törökkel vívott állandó háborúk és az ország nagy részének török hódoltság alá kerülése. Nem utolsó szempontból meg kell említeni azt is, hogy a hódoltság éppen az ország középső, legműveltebb területeit pusztította el, a legsűrűbben lakott vidékeket, a legnagyobb városokat, kulturális központokat. De nem hanyagolható el a reformáció hatása sem. A XVI. században az ország legnagyobb része protestánssá lett, és ez a középkori, túlnyomóan teológiai anyagot fölöslegessé tette, a kolostorok életét könyvtáraikkal együtt megszüntette. Amit a török háborúk pusztításai elől védettebb vidékekre (Nyugat-Dunántúl, Felvidék, Erdély) és külföldre sikerült menteni, és a Magyarország peremkerületeit is időnként pusztító háborúk után is megmaradt, a középkori állománynak becslések szerint mindössze 1-2 %-a lehet.” – írja Csapodi Csaba és Csapodiné Gárdonyi Klára a Bibliotheca Hungarica Kódexek és nyomtatott könyvek Magyarországon 1526 előtt című műve első kötete bevezetőjében.  (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Közleményei 23 (98) új sorozat, Budapest: MTA Könyvtár, 1988 3. p.)

A Pannonhalmi Főapátsági Könyvtárban eddig fellelt töredékek (fragmentumok) legrégebbi darabja egy 9. századi evangeliarium töredék. ( Az evangeliarium a négy teljes evangéliumot tartalmazó liturgikus könyv, míg az evangelistarium a vasár- és ünnepi szentmisék evangéliumi szövegeit – perikópa – tartalmazza.)

A Könyvtárban őrzött Evangeliarium–töredéken János evangéliumának 6. fejezete 19b-25a verse olvasható az egyik oldalon (recto) és a 25b-31. verse a másik oldalon (verso). A szöveg alapvetően a Vulgatából való, de néhány helyen eltér ettől - talán másolási hiba miatt.

A fragmentum könyvtárba kerülésének körülményei ismeretlenek. A kódextöredéket, ahogy a képen is látható, könyvkötésként használták, a használat következtében a verso oldal, mely külső borítóként szolgált, alig olvasható, erősen kopott, elmosódott.

Az őrzőkönyv ismeretlen.

A karoling minuszkula betűtípussal írt szöveg, ahogy Bánhegyi Miksa megállapította, az írás fejlődésnek abból a szakaszából való, „amikor a felül nyílt karoling a-t felváltja a minuszkuláris a betű. E két típus rendszertelen, kevert használata egy szón belül is megfigyelhető. Ugyancsak az átmeneti korra mutat a félunciális r következetes használata. Aránylag kevés a ligatúra, s a középkori szokásoktól eltérően kevés rövidítést találunk. A bekezdésekre tagolás, a mondatok nagybetűs kezdése, az interpunkciós jelek következetes alkalmazása kiegyensúlyozott, nyugodt scriptorra vall.”  (In: Mons Sacer 996-1996 Pannonhalma 1000 éve III.  A Főapátság gyűjteményei Pannonhalma, 1996 198. p.  D.1.)

 A 273 x 163 mm pergamenlap versója karcolva vonalazott. A beírt felület 185 x 135 mm, plusz a bekezdéseket jelölő 10-11 mm széles majuszkuláris kezdőbetűk. A szöveg 18 sornyi. Az alsó margó feltűnően széles, 65 mm. Elképzelhető, hogy körben ekkora volt a lapszél, tehát egy ünnepi, alkalmi kivitelű, díszkötet lehetett. Csak a másodlagos felhasználás miatt vágták meg három oldalon.