Az első magyar nyelven megjelent pedagógiai szakkönyv


Beély Fidél bencés szerzetesnek, paptanárnak köszönhetjük az első magyar nyelven írt pedagógiai szakkönyvet.  Az Alapnézetek a nevelésről és a leendő nevelő tanítóról, különös tekintettel a tan történeti viszontagságára és literaturájára című műve 1848-ban jelent meg Pozsonyban.

 

Beély (születési neve Briedl) Fidél József 1807. július 5-én született Székesfehérváron és fiatalon, 1863. június 20-án hunyt el Kőszegen.

Középiskoláit Székesfehérvárott végezte (1816–1822), majd belépett a bencés szerzetesrendbe, ahol a Fidél nevet kapta (1822. október 16.). 1828. október 15-én tette le ünnepélyes fogadalmát, majd 1830. augusztus 6-án pappá szentelték. Bölcseleti tanfolyamot Győrött végzett, teológiát Pannonhalmán tanult.

1831–1832-ben Pannonhalmán volt segédlelkész, majd 1832–1848-ig Bakonybélben a rendi növendékeknél a nevelés és széptan tanára. 1839-től az MTA tagja.  1848-1855-ig házgondnok és könyvtáros Bakonybélben, 1855-1863-ig házfőnök Kőszegen.

Pályafutását Guzmics Izidor (1786–1839) biztatására költőként kezdte, majd szintén az ő hatására esztétikával kezdett el foglalkozni, nézetei Hegel munkásságának ismeretéről tanúskodnak.

Német és angol nyelvből fordított esztétikai és neveléstudományi írásokat. Ez utóbbi művek hatására érdeklődése pedagógiai felé fordult. Az 1830-as évektől jelentette meg írásait az erkölcsi nevelésről, Immanuel Kant (1724–1804) és Jean-Joseph Jacotot (1770–1840) pedagógiai nézeteiről, leginkább azonban a nevelő személyisége, a jó tanár jellemvonásai és a neveléstudomány „definiálása” érdekelték.

Beély Fidél fő műve, az Alapnézetek a nevelésről már 1842-ben elkészült, megjelenését a cenzúra azonban csak 1848-ban engedélyezte. (Az oktatás nyelve 1844-ig a latin volt, de kortársai visszaemlékezései alapján joggal feltételezhető, hogy Beély Fidél már az 1830-as években óráinak egy részét magyar nyelven adhatta elő. Hasonlót feljegyeztek Jedlik Ányosról is. )

Fő műve az Alapnézetek a nevelésről és a leendő nevelő tanítóról, különös tekintettel a tan történeti viszontagságára és literaturájára (Pozsony, 1848). „Korai és becses darabja a neveléstudományi szakirodalmunknak, már csak azért is, mert ez tartalmazza az első jelentősebb egyetemes neveléstörténeti összefoglalást magyar nyelven, és ennek függelékében szerepel az első pedagógiai bibliográfiánk.”

(Fehér Katalin: Beély Fidél és a bakonybéli bencés tanárképzés in: Magyar Pedagógia 1997 (97) 3-4 p. 235-245)

Beély Fidél kéziratait, levelezését és önéletírását (Életem rajza) az MTA KIK Kézirattára és a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár őrzi.

Főbb művei

  • Guzmics Izidor életrajza. (Pest, 1839)
  • Alapnézetek a nevelésről és a leendő nevelő tanítóról, különös tekintettel a tan történeti viszontagságára és literaturájára. (Pozsony, 1848).

Guzmics halála után ő szerkesztette az Egyházi Tár periodika utolsó számait.

Írási a következő lapokban jelentek meg:

Regélő, Honművész (1836–1839), Tudománytár (1837–1844), Athenaeum (1839–1843), Religio és Nevelés (1841–1848), Világ, (1844), Életképek (1844–1846), Katholikus Iskolai Lapok (1849), Katholikus Néplap (1849), Családi Lapok (1852–1855).

 Forrás: