130 éve született Mécs László premontrei papköltő

1895. január 17-én, 130 évvel ezelőtt a Kassától kilenc kilométerre fekvő Hernádszentistván községben született Mécs László papköltő, aki élete utolsó éveiben Pannonhalmán élt.

Itt is halt meg 1978. november 9-én, és a bencések temetkezési helyén, a Boldogasszony-kápolna kriptájában temették el. A premontrei rend és Gödöllő újjáéledése után 2023. április 21-én a gödöllői fácánosi premontrei sírkertben lelt végső nyugalomra.

Mécs László: Hernádszentistvántól Pannonhalmáig A Vissza a csendbe című kötetből (1976)

 Búzakalászból gyömöszölök párnát

a rekkenő melegben, s lepihenek

s elhallgatom csavargó pacsirtáját

az égnek én, a hetvenéves gyerek.

Nekem dalol ő most, a névnapos barátnak,

ki most a völgyben csak magam vagyok.

És lelkem messze Hernád partjára vágtat,

hol a füzes zúg és surrannak a habok.

Hol van csöpp falum dombos templomával?…

Apám-anyám szíve ott rejtegetett!…

A fél napok biblia-olvasással

olyan lassan kúsztak a fejem felett…

És alkony táján a temetőben

méláztam süppedt sírdombok között.

S emlékszem, egyszer őszi bús esőben

édesapám is odaköltözött…

S a Hernád partján, a gát alatti fövenyben

(hatvan éve már – az idő szalad!)

füzekből font hálóval kezében

egy kisfiú úgy leste a halat.

S a tutajos-tótokkal vacsorázott,

mikor az alkony érte a vizen,

velük kelt útra és velük nótázott,

mikor az este dalokat izen.

Pannonhalma mezején a Hernádról álmodom,

s izenem neki: még nem vagyok halott,

de örök vággyal, sóvárgással minden dalom

feléje küldöm: így tartok névnapot!…

Ha űz a gond, ha mar a kétség, bánat

idegen tájon, jó Atyám, Te tudod:

mindig siratom mind a két anyámat:

az egyik eleresztett, a másik elfutott!…