2025 A KERT éve Pannonhalmán

A pannonhalmi szerzetesközösség a főapátság spirituális, kulturális és turisztikai évadának témájául 2025-re a „kert” fogalmát választotta. A téma kiválasztásában a közösség minden évben a bencés hagyomány fogalmainak köréből merít, és olyan fókuszokat helyez el, amelyekhez a széles közönség is szívesen kapcsolódik. Ilyen fogalmak voltak például 2018-ban a kibékülés, 2019-ben a csend, 2020-ban a vendégség, vagy éppen 2024-ben az ünnep.

A kert, különösen is a monostor kertje a bencés hagyományban a gyógyulás, a csend és az Istennel való találkozás helye. A kerengő – így Pannonhalmán is – négy fallal határolt kertje csak az ég felé nyitott. A monostor szívében egy üres tér, amely lehetőséget ad Istennek, hogy ott találkozzon az emberrel, egyszersmind lehetőséget ad az embernek, hogy Isten jelenlétében elidőzzön. A kerengőfolyosó által határolt kert arra emlékezteti a szerzetest, illetőleg a monostorba látogató vendéget, hogy bármennyire aktív életet él is, mindig rálát Isten jelenlétének kertjére, és csak egy lépést kell tennie, hogy átlépjen ebbe a jelenlétbe. Fordítva is igaz: Isten jelenlétével ott van mozgalmas életünk középpontjában, semmilyen emberi élethelyzet nincs távol tőle.

A monostor kertjét a hagyomány a Teremtés könyvében bemutatott Éden kertjével, illetőleg a Jelenések könyvében megjelenő mennyei Jeruzsálemmel – elveszítettnek tűnő ártatlan múltunkkal, és helyreállított, kiengesztelődött reménybeli jövőnkkel – is összeköti. Éden kertjével, amelyben Isten és ember kapcsolatát az azonos szemmagasságban folytatott baráti beszélgetés képe írja le, illetőleg a mennyei Jeruzsálemmel, amelyben az emberi szellem nagy alkotása, a város békében egybeforr Isten csodálatos alkotásával, a természettel, a kerttel. Helyreállított kommunikáció Isten és ember, ember és ember között, illetőleg az emberi történelem kiengesztelődése az üdvtörténettel – teológiai szemmel ezt jelzi előre a monostor szívében őrzött kert.

A 2025. év lezárja a 21. század első negyedét. A kert témája arra is invitál, hogy megvizsgáljuk, hova jutottunk negyedszázad alatt, milyen kapcsolatot alakítottunk a természettel, hogyan alakítottuk társadalmunkat, szociális felelősségvállalásunkat, infókommunikációnkat az új évezredben. A kert képének személyessége kontrasztot képez a társadalmi buborékok algoritmizálható önreferencialitásával, csendje szemben áll a zajos káosszal, amely gyakran a várost és a társadalmat jellemzi. Ugyanakkor szembesít az emberi technológia és tudomány illúziójával is: valóban arra vagyunk-e hivatva, hogy gondozzuk a kertként felfogott világot; az alakítás és a gondozás ideája nem a gőg és a felsőbbrendűség szinonimája-e. A kert képe végül felveti a kérdést: milyen társadalmi víziót hordozunk magunkban, milyen álommal indulunk a harmadik évezred első századának második negyedébe.

Az édenkert és a mennyei Jeruzsálem képe mellett harmadikként, egyfajta átmenetként a Bibliában ott találjuk a Getszemáni kertet, Jézus – az ember, az Emberfia – elárulásának, magányos szenvedésének, Istentől való elhagyatottságának sötét kertjét. Ez a kert a miért? szemrehányó panaszának, nem pedig a megtalált bizonyosságnak a kertje. Még akkor is, ha a húsvét hajnali temetőkert, az elhengerített kő, a megnyílt út, a szabadság és az élet hajnala virrad majd rá. Az egyház és a társadalom meghallja-e a sötétben és halálfélelemben megfogalmazódó miérteket, az apostolokhoz hasonlóan feladja-e a szolidáris virrasztást, esetleg éppen árulóként hallgat, vagy éppen rádöbben felelősségére, és emiatt veszíti el reményét.

A kert éve felidézi Jézus titkát is. 2025-ben ünnepli az egyetemes kereszténység a 325-ben tartott első egyetemes zsinat, Nikaia 1700. évfordulóját. Ez a zsinat meghatározta a húsvét ünneplésének időpontját, s ezzel a keresztény naptárt hozzákötötte a természet ciklikus változásaihoz. Megfogalmazta krisztológiai tanítását, amelyben a „katolikus és” fogalmával írta le Jézus Krisztus isteni és emberi természetét. Jézus isteni és emberi természetének egységében állította helyre Isten az ember elveszített paradicsomkerti ártatlanságát. A zsinatra való emlékezés meghívás arra, hogy az ember méltóságáról, Jézus Krisztus személyéről, az egyház egységéről gondolkodjunk.

Szent Márton monostorában a főapátság és a világ határán, érintkezési felületén helyezkedik el az arborétum és a gyógynövénykert. A Kert éve arra is meghívja a szerzetesközösséget, a monostor munkatársait, barátait, látogatóit és a tágabb látogatói közönséget, hogy összpontosítsunk arra az egyedülálló, de veszélyeztetett kincsre, amelyet a 19. század első fele óta őriznek és gondoznak a monostor szerzetesei és munkatársai. Ahogy arra is invitál, hogy felfedezzék a gyógynövénykert kiemelt növényeinek gyógyító erejét, kulturális jelentőségét és gasztronómiai-kulináris lehetőségeit.

Forrás: https://pannonhalmifoapatsag.hu/kert-eve-2025/