225 éve született Czuczor Gergely

Czuczor Gergely bencés szerzetes, tanár, költő, nyelvtudós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja a felvidéki Andódon született 1800. december 17-én. Születési neve István volt, rendi neve a Gergely lett, írói álneve Ete volt. 

Költőként a népdal formakészletének egyik legfontosabb elterjesztőjeként, hazafias versek szerzőjeként ismert, de magas színvonalra fejlesztette a nemzeti eposz és a ballada műfajokat is. Sok verse népdallá vált.

Nyelvészként fő műve A magyar nyelv szótára  című hatkötetes mű (1862–1874), melyet „Czuczor–Fogarasi” néven emlegetnek, mert Czuczor halála után Fogarasi János fejezte be. Czuczor életében négy kötet jelent meg. Százhetvenezer szócikkével majd száz évig ez volt „a” magyar nyelv szótára. 

Az 1848-as forradalomban való részvételéért, illetve a forradalomra felhívó Riadó című verséért két évet várfogságban kellett töltenie.

Pályája

Alacsony sorból emelkedett a 19. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alakjává. Apja Czuczor János, Károlyi József gróf jobbágya volt az Érsekújvárhoz közeli Andódon, de módos gazdának számított. Gyermekkori élményeit versbe szedve vált a magyar népies költészet egyik előfutárává. A hazafias nevelés, amelyet kapott, a nemesi-nemzeti hősi epika úttörőjévé tette.

A magyar mellett már fiatalon jól beszélt németül és szlovákul is (vegyes lakosságú területen született). Már kamaszkorában magyarul és latinul is verseket írt. Görögül is megtanult, és később tanította is a nyelvet.

Első gyermekéveit Érsekújvárott töltötte, a középiskolát Nyitrán kezdte, Esztergomban folytatta; a negyedik osztályt Pozsonyban végezte.

Apja katonának nevelte volna, ő azonban tanár akart lenni, és ehhez a papi hivatáson keresztül nyílt számára út. 1817. október 25-én jelentkezett Pannonhalmán bencés szerzetesnek unokatestvérével, Jedlik  Istvánnal (rendi nevén Ányossal) együtt.

Az újoncév után a rend győri líceumában bölcsészetet tanult. A teológiát 1820-tól már Pesten kezdte el végezni a központi papnevelőben. Harmadéves korában azonban, 1823 tavaszán Pannonhalmára hívták vissza, mert betegeskedett – itt fejezte be tanulmányait.

1824. szeptember 26-án szentelték pappá, és Győrött kezdett tanítani, előbb az alsó osztályokban, 1827–1828-ban a szónoklati osztályban. 1828-ban és 1829-ben a rendi növendékeket tanította magyar nyelvészetre és irodalomra Pannonhalmán. 1830-ban Komáromba helyezték át szónoklattant tanítani, 1832-ben a költészet (poetica) tanára lett.

Augsburgi ütközet címen romantikus eposzt írt hexameterekben. (Példaképe ebben a papköltő Pázmándi Horváth Endre, a Zirc emlékezete szerzője). Az eposz, még kéziratos formában felkeltette az akkor már költőkirálynak tartott Kisfaludy Károly érdeklődését. Amikor a mű 1824-ben megjelent az Auróra folyóiratban, Czuczor ünnepelt költővé vált. Elődjének vallotta Vörösmarty Mihály, aki az eposz megjelenésekor már a Zalán futásán dolgozott. Az eposz sikere ellenére Czuczor gyorsan felismerte, hogy a műfaj ideje lejárt, hexameteres elbeszélő költeményeket azonban továbbra is írt. Ezek közül leghíresebb a Botond.

1830-ban, amikor Kisfaludy meghalt, Czuczor Vörösmarty mellett már az új hangon megszólaló magyar költészet legnevesebb alakja volt.

1831. március 17-én a frissen megalakult Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1836. szeptember 10-én akadémiai rendes tag lett a nyelvtudományi osztályban.

Főapáti engedéllyel 1835. október 19-től Pesten lakott.

1836. november 12-én a Kisfaludy Társaság is tagjává választotta. De alig foglalta el hivatalát az akadémiában, máris támadtak irigyei; ugyanis a Poetai munkáiban (1836) foglalt enyelgő költemények miatt ellenségei rágalmazták, és azon dolgoztak, hogy őt Pestről eltávolítsák. Így állásától megválni kényszerült és Pestről távoznia kellett. Az akadémia nyolcadik nagygyűlésén jegyzőkönyvileg fejezte ki távoztán sajnálkozását, és a történeti osztály vidéki rendes tagjai közé sorozta; azonban Kölcsey Ferenc halálával a kilencedik nagygyűlés saját kérésére ismét visszahelyezte a nyelvtudományi osztályba.

1837. június végén visszament tehát Pannonhalmára, ahol, mint alkönyvtárnok és a gyűjtemények másodőre működött.

1838 végén Kovács Tamás főapát kinevezte a győri királyi akadémiában a magyar nyelv és irodalom tanárává, azonban ezen állását is két hó múlva el kellett hagynia, mire visszavonult a szerzet növendékei közé, akiket hazai és hellén klasszika irodalomban és szónoklatban oktatta. Rimely Mihály János főapátnak kineveztetése után első lépése volt Czuczor számára kegyelmet eszközölni.

A Magyar Tudományos Akadémia elhatározta egy nagy szótár kiadását, és választása Czuczorra esett, aki 1845 májusban másodszor költözött Pestre.

A Riadó című verset 1848. december 21-én jelentette meg a Kossuth Hírlapja, amikor az osztrák csapatok már közeledtek Pest-Buda felé. Külön röplapon is megjelent, és Petőfi egyes verseihez hasonlóan a nép és a katonák közt terjesztett forradalmi indulóvá vált. E vers miatt először 1849. január 18-án fogták el a Pestet elfoglaló osztrákok. Windischgrätz azt javasolta a haditörvényszéknek, hogy ítéljék halálra, de végül február 1-jén hatévi vasban letöltendő várfogságra enyhítették. Ezt azonban Teleki József gróf akadémiai elnök közbenjárására Windischgrätz herceg február 14-én tovább enyhítette úgy, hogy rabsága helyéül a budai várat tűzte ki, ahol lehetőséget kapott, hogy a szótáron dolgozzon. Budai fogsága 1849. május 21-ig tartott, amikor a magyar sereg a várat bevette, és Czuczor is kiszabadult.

Hanyatlott egészsége ápolására a Balaton melletti tihanyi bencés apátságba vonult; miután pedig a császáriak Pestet újra elfoglalták, báró Johann Kempen altábornagynál önként jelentkezett, aki őt a pesti szent Ferenciek zárdájában internálta. E magányból azonban 1850. február 15-én Haynau kiragadta, aki őt először az Újépületbe, március 8-án Budára, 28-án Bécsbe küldte, ahonnan április 10-én Kufstein várába vitték. Itt az emberséges Bedcsula várparancsnok rendelkezésére külön cellát kapott, és irodalmi tevékenységét is folytathatta. Fogsága első idejében a breviarium himnuszait fordította, majd Schmid Kristóf bibliai történeteit és Publius Cornelius Tacitus Germaniáját.

1851. május 22-én, a Magyar Tudományos Akadémia közbenjárására szabadult, és ezután Pesten élt (a Múzeum körút 26. alatti házban), a szótáron dolgozva. A Nemzeti Színház drámabírálója is volt, a színház és az Orczy-kert látogatása jelentette a szórakozást számára.

Czuczor Gergely 1866. szeptember 9-én halt meg Pesten, kolerában, a Kerepesi temetőben nyugszik. A Magyar Tudományos Akadémián 1868. március 21-én Toldy Ferenc tartotta fölötte az emlékbeszédet.