800 éves imaszövetség

Pannonhalma és Montecassino között, több mint nyolcszáz éve, tudatos lelki kapcsolat áll fenn. 1212. január 25-én a magyarországi Szent Márton és az itáliai Cassinum hegyén álló két monostor apátja, Uros és Adenulf imaszövetséget kötött egymással. Megfogadták és utódaik az évszázadok során többször megerősítették, hogy ezen a napon, Szent Pál megtérésének ünnepén a két szerzetesközösség megemlékezik egymásról az ünnepi liturgiában.

Szent István a Szent Márton monostora számára kiállított kiváltságlevélben (alapítólevélben) a magyar kolostor számára a cassinói apátság kiváltságait biztosította. A két monostor — de más bencés monostorok is – a történelem folyamán egyre szorosabbra fonta az együttműködés és a közösség szálait egymással.

 Ima- és szeretetközösség

Imaszövetség

 Pannonhalma és Montecassino között, több mint nyolcszáz éve, tudatos lelki kapcsolat áll fenn.

1212. január 25-én a magyarországi Szent Márton és az itáliai Cassinum hegyén álló két monostor apátja, Uros és Adenulf imaszövetséget kötött egymással. Megfogadták és utódaik az évszázadok során többször megerősítették, hogy ezen a napon, Szent Pál megtérésének ünnepén a két szerzetesközösség megemlékezik egymásról az ünnepi liturgiában.

 Az imaszövetséget az elmúlt évszázadok alatt többször is megújították:

• 1878-ban Kruesz Krizosztom főapát kezdeményezésére a cassinói konvent díszes oklevelet állított ki ennek megerősítéséről.
• A legújabb korban 1997-ben Várszegi Asztrik főapát látogatott Montecassinóba, ahol ünnepélyesen megújították e lelki közösséget.
• Az imaszövetség 800. évfordulóját előkészítendő, 2010-ben a montecassinói főapát volt Pannonhalma vendége, ahol Szent Márton ünnepén, november 11-én a szövetséget rögzítő oklevelet a bazilikában nyújtotta át egymásnak a két közösség vezetője, majd
• 2012. január 25-én a pannonhalmi és a cassinói konvent levélben köszöntötte egymást. Várszegi Asztrik főapát egyebek mellett ezt írta latin nyelvű levelében: „…imaszövetségünk nyolcszázadik évfordulóján alázattal könyörgünk az Úrhoz, hogy monostorotok mindig elláthassa szent küldetését, és szünet nélkül közbenjárjon Európa üdvösségéért. Titeket is arra kérünk, hogy szent imádságaitokban emlékezzetek meg rólunk különösen is, mert ezekben a napokban újítjuk fel monostorunkban Szent Márton egyházát, s ebben a munkánkban kiváltképpen rászorulunk Isten segítségére. Szent Benedek és Szent Márton közbenjárása segítsen minket, hogy feladatunkban, az evangélium hirdetésében és a szerzetesi életalakításban el ne fáradjunk, közösségeink pedig még századokon át jól megerősített, hegyre épült városként ragyogjanak.”
• 2025. január 26-án, az imaszövetség évfordulójának másnapján Hortobágyi T. Cirill főapát és a szerzetesközösség képviselői Montecassinóba látogatnak és a bencés rend alapító atyjának, Szent Benedeknek a sírjánál mondanak közösen imát a két monostorért.

Szeretetközösség

A bencés apátságok között már a korai időkben, a Karoling-korban (8-10. század) kialakultak azok a másféle szeretetközösségek (confraternitások), amelyek egymást testvériségükbe fogadták. A testvér-apátságokban barátságos fogadtatásra számíthatott a testvériséghez tartozó szerzetes. A közösségek tagjai imádkoztak egymásért, élő és megholt tagjaikért, imádsággal és jócselekedetekkel ápolták a lelki közösséget.

Pannonhalmán ez az ősi hagyomány a 16. században, Tolnai Máté (1460-1535) főapát idejében éledt újra, amikor a Szent Márton hegyi monostor a bécsi skót, a nieder- és oberalteichi és a nürnbergi apátságokkal lépett szeretetközösségbe.

Ezt a gyakorlatot egy a Pannonhalmi Főapátsági Levéltárban őrzött oklevél – készítette Johann Jakob Kürner bécsi nyomdász – szerint a 17. században újították fel, immár nemcsak rendi közösségekre, hanem egyes jótevőkre vonatkozóan is. Azokat emelték a szerzetesi testvériség kötelékébe, akik erkölcsi és anyagi támogatásukkal kiérdemelték a főapát és a konvent háláját. Az említett dísz-oklevéllel Rumer Márton (1630-1693) főapát és a pannonhalmi konvent Jaklin Balázs nyitrai püspököt, valamint Miklós, Gábor, Zsigmond és György nevű testvéreit fogadja testvérré (confrater). Az oklevélre keltezést nem írtak. A pannonhalmi levéltárban kitöltetlen formanyomtatványokat is találunk, és megmaradt az oklevél nyomólemeze is. A díszes nyomtatványon Magyarok Nagyasszonya, Szent Benedek, Szent Skolasztika, Szent István és Szent Adalbert látható.