Bemutató a könyvtárban a Pannonhalmi Főapátsági Múzeum gyűjteményeiből – Képtár


A Pannonhalmi Főapátsági Múzeum a kincstárból, képtárból, a metszettárból, a numizmatikai gyűjteményből, régiségtárból és ásványtárból áll. Idesorolhatjuk még a fotótárat, a képeslap-, a szentkép- és a bélyeggyűjteményt. A kincstár anyagából 2021-ben a templom népbejárója közelében nyílt állandó kiállítás. A képtár anyagából a könyvtár déli nagyobb oldaltermében láthatunk bemutatót.

 

A mai szemmel „kincsnek” tekintett kelyhek, monstranciák, díszes keresztek, gyertyatartók, miseruhák, az istentisztelet mindennapi használati tárgyai voltak a pannonhalmi monostorban is. Ugyanakkor, „Isten dicsőségére,” ezek az ötvös és textil tárgyak szépek, mívesek, méltók, díszesen megformáltak, ma azt mondanánk művésziek, és az adott korban kortárs művészek legszebb alkotásai voltak.

A „kincstári értékek” (cimélia) mellett a festmények, szobrok, rajzok, metszetek, pénzek és érmék tudatos beszerzése és a természettudományos gyűjtemények létrehozása Pannonhalmán, a 19. században kezdődött meg. Részben összefüggött azzal az oktató-nevelő munkával, melyet a rend 1802-ben új feladatul kapott, ám túlnőtt az iskolák falain: a kultúra tágabb értelemben vett ápolása és a művészetek pártolása volt a célja.

A kincstár anyagából 2021-ben a templom népbejárója közelében nyílt állandó kiállítás.

A képtár anyagából a könyvtár déli nagyobb oldaltermében láthatunk bemutatót.

A mai képtár részben ajándékokból és hagyatékokból vagy vásárlásokkal gyarapodott. A legnagyobb ilyen szerzeményezést azok a festmények jelentik, melyeket hédervári Viczay Mihály hagyatékából, árverésen vásárolt meg Kovács Tamás főapát, 1833-ban. Az ajándékok közül az egyik legjelentősebb az oroszvári kastélyból Lónyay Elemér és felesége, Stefánia hagyatéka, a 20. század első felében. A képtár egyik legérdekesebb darabja, melyre mindenki emlékszik, aki egyszer is Pannonhalmán járt, az ismeretlen olasz festő 17. századi Halott Krisztus című képe. A „forgó Krisztusként” ismert festményen Andrea Mantegna hatását fedezhetjük fel. Az elnevezés onnan származik, hogy a perspektivikus ábrázolásnak köszönhetően, bizonyos optikai trükkökkel, a testrészek arányaival játszva olyan érzetet kelt a kép, hogy akárhonnan nézzük, a halott alak talpa mindig „felénk néz.”

A Szent Márton hegyi monostor története szempontjából érdekes a Szent Mihály című kép, melyet magyarországi festő készített, 1683 után. Czinár Mór 1855-ben Pannonhalma legrégebbi képének tartotta. A gonosz ellen küzdő Szent Mihály arkangyalt, az égi seregek urát magyaros bajusszal, katonaruhában ábrázoló kép egy időben, a török kiűzése után, a pannonhalmi bazilika altemplomának oltárképe volt.

Egy másik, szintén ismeretlen magyarországi festőtől származó, a 17. században készült, kultúrtörténeti szempontból érdekes festményen Szent Benedeket láthatjuk. A tonzúrás, fekete szerzetesi ruhát viselő rendalapító egy drapériával letakart asztal mellett áll. Az asztalon feszület, infula (főpapi süveg), pásztorbot és egy nyitott könyv látható. A kompozíció azonos egy a 16. században készült, majd a 18. században felújított, a textilkincsek között őrzött Szent Benedek casula (miseruha) díszítésével.