Doktori disszertáció Erdélyi László bencés történészről
2025. január 30-án „summa cum laude” minősítéssel védte meg Erdélyi László Gyula OSB szakmai életútja különös tekintettel egyetemi pályájára című doktori disszertációját a Szegedi Egyetemen Janzsó Gábor Károly, akinek egyik fő kutatói forrása a pannonhalmi könyvtár Benedictina gyűjteményében őrzött Erdélyi László hagyaték volt.
Disszertáció itt olvasható: dissz_veg_jgk.pdf
Magyar nyelvű absztrakt
Erdélyi László Gyula (1868-1947) a 19. század végének és a 20. század első felének egyik legjelentősebb kutatója és egyetemi tanára volt, különösen 1900 és 1930 között Magyarországon. Kutatási érdeklődése a középkori magyar történelemre irányult. Erdélyi 1892-től 1938-ig több magyarországi intézményben, főiskolán és egyetemen töltött be vezető tisztséget: főiskolai tanár volt Pannonhalmán, majd a kolozsvári és a szegedi egyetemeken dolgozott professzorként, ez utóbbin tanszékvezető, dékán és rektor is volt. Erdélyi átfogó pályaképét eddig még nem kutatták, jelen disszertáció e tekintetben és általában véve a magyar tudománytörténethez is lényeges hozzájárulás. Emellett a disszertáció eredményei nemcsak a katolikus egyháztörténet, hanem a közemlékezet és a társadalomtörténet szempontjából is fontosak. Erdélyi László legtermékenyebb tevékenységi területe az egyetemi munkássága volt, így a disszertáció a magyar művelődéstörténeti anyagból eddig hiányzó kutatási és oktatói tevékenységének rendszerezésére fókuszál.