Egy szép „világ teremtése” témájú metszet a most restaurált 1526-ban Lyonban kiadott Bibliából

Az Éden-Édenkert vagy Paradicsom-Paradicsomkert annak a vidéknek a neve, ahol a Biblia szerint Ádám és Éva lakott a bűnbeesés előtt. Tágabb értelemben az emberiség elképzelt, ősi aranykorát is jelenti, illetve a mennyországot is.

Az Isten az embert a Paradicsom kertjébe (latinul paradisum, ógörög paradeiszosz) teremtette, ahol tökéletes boldogságban, harmóniában és elégedettségben élt a Teremtővel, önmagával és az egész teremtett világgal. Ádám, miután Isten életre keltette a föld porából, azt a feladatot kapta, hogy művelje azt – ezzel a Teremtő munkatársává vált.

Az édenkertben az ember romlatlan tisztaságban, békében élt Istennel, harmóniában a természettel és a többi élőlénnyel. A bűnbeesés után azonban értelme elhomályosult, akarata meggyengült a bűnnel szemben, megismerte a szenvedést, és el kell szenvednie a testi halált. Ebből az állapotából Krisztus ragadta ki az embert, aki megváltotta bűneit és visszaszerezte az örök életet.

A bűnbeesés után az első emberpár kiűzetett a Paradicsomkertből, oda, ahol „tövis és bojtorján terem” (vö. Ter 3,18), de a föld gondozására szóló feladat továbbra is érvényes maradt, és megmaradt, újra és újra feléledve szívében az elveszett Éden utáni sóvárgás, vágyakozás. Ez a sóvárgás ihlette és persze a létfenntartás sürgette, hogy szívet-lelket gyönyörködtető díszkerteket és táplálékot adó haszonkerteket hozzon létre.

A Teremtő által létrehozott kert (Paradicsom, Éden, maga a Föld), amit Isten az emberre bízott, hogy őrizze és művelje, az évezredek, évszázadok során szimbólummá vált: az elégedettség, a jólét, a boldogság jelképévé. A bűnbeesés után azonban, az emberiség történelmében az Isten alkotta (mennyei) kert a maga tökéletességében, harmóniájában és rendjében már csak az ember vágyakozásának tárgya lett.

Az Isten rendelte feladat — hogy az ember a teremtett világot, „kertet” művelje és gondozza — a bűnbeesés után is érvényes maradt. Az emberiség által létrehozott (földi) kertekben a kolostorkerttől, a gyógynövénykerten, a díszkerteken át, a veteményes- és gyümölcsöskertekig akarva-akaratlan, ez a parancs teljesül, miközben az ember a Teremtő munkatársa lesz. A kertet kialakító és gondozó ember (kertész) mintája és eszménye az édenkert, a maga tökéletességében, mely szépségével gyönyörködtet, felüdít és gyógyít, testi és lelki táplálékot ad.