Egy újabb kötet egy a Benedictina gyűjteményben őrzött kéziratból: Rónay Jácint: Erzsébet királyné udvarában
Az 1848-1849-es szabadságharcban tevékenyen résztvevő, annak leverése után londoni emigrációba kényszerülő Rónay Jácint (1814-1889) előbb bencés szerzetes, majd világi pap nagyon érdekes pályát futott be. Élete meghatározó időszaka, amikor Rudolf trónörökösnek és Mária Valéria főhercegnőnek a nevelője volt. Rónay egész életében vezetett naplót. Feljegyzéseit később letisztázta, a kéziratot – melyet a pannonhalmi könyvtár őriz – díszesen beköttette, később tíz példányban kinyomtattatta. A kéziratból először 1996-ban jelent meg válogatás, az azonban Rónay 1848-1849-es tevékenységére koncentrált. A most megjelent kötet az udvari tanárságára vonatkozó feljegyzéseiből válogat. Érdekesség, hogy Rónay eredeti szerkesztési elveit követve, az uralkodócsalád egyes tagjaival váltott leveleit és a Mária Valéria neveléséről szóló jelentéseit is hozza.
Rónay Jácint többek között pszichológiával – lélektannal –, azon belül a nemzet-karakterológiával foglalkozott. Fajkeletkezésről című művével a darwinizmus magyarországi megismertetője, és első terjesztője volt. Az emigrációból hazatérve az országgyűlés tanügyi bizottsága tagja lett, valamint a Vallás és Közoktatási Minisztérium osztálytanácsosaként működött. 1871-ben ugyan kilépett a bencés rendből, és világi pap lett, pozsonyi nagyprépost, címzetes szkodári püspök, de a szerzetesi szellemiség és lelkiség nyilván letagadhatatlanul érvényesült mikor főhercegi nevelő lett.
A Rónay Jácint: Erzsébet királyné udvarában című, Vér Eszter Virág és Borovi Dániel gondozásában, az Erdélyi Szalon Kft. kiadásában megjelent kötet egy válogatás a kéziratos naplóból, melyről kiderült, hogy olyan részleteket tartalmaz, melyek a nyomtatott változatból kimaradtak.
Ismertető a lira.hu honlapján:
„Rónay Jácint, az 1848-1849-es forradalomban és szabadságharcban betöltött szerepe miatt angliai emigrációra kényszerült bencés szerzetes 1866-ban térhetett vissza Magyarországra. Öt évvel később Andrássy Gyula ajánlására már arra kérték fel, hogy magyar történelmi kurzust tartson Ferenc József és Erzsébet fia, Rudolf trónörökös számára. A feladat nem állt távol tőle, hiszen az Angliában eltöltött tizenhat év alatt is elsősorban tanításból és nevelői munkából tartotta fenn magát, többek közt Kossuth Lajos fiai mellett. Eleinte habozott, elfogadja-e az udvari állást, attól tartott ugyanis, hogy az elveivel ellentétes dolgokat kell tanítania, de miután biztosították arról, hogy szabadon követheti meggyőződését, megkezdte Rudolf oktatását. A királyi szülők és a trónörökös közvetlen környezete elégedett volt Rónay munkájával. A sikert látva Erzsébet legkisebb lánya, az ekkor ötéves Mária Valéria nevelésének irányításával is megbízta 1873-ban. A tervet kísérő udvari tiltakozás következtében azonban ezt csak később, 1875 februárjában kezdhette meg. A feladatot végül tanítványa serdüléséig, 1883 tavaszáig látta el. Nyugállományba vonulását követően kezdte meg naplói feldolgozását, egyes szövegek kihagyásával, átírásával emlékirattá dolgozva át azt. Írását nem a nagyközönségek szánta - visszaemlékezését csak tíz példányban nyomtatta ki, ajándékul a számára fontos személyeknek és intézményeknek.
A szövegből először 1996-ban jelent meg válogatás, ez azonban elsősorban Rónay 1848-1849-es tevékenységére fókuszált. A jelen kötetünkben viszont az udvari tanárságára vonatkozó feljegyzéseiből válogattunk, amelyek most először válnak hozzáférhetővé a szélesebb olvasóközönség számára. A kötet különlegessége, hogy, Rónay eredeti szerkesztési elveit követve, az uralkodócsalád egyes tagjaival váltott leveleit: így Erzsébetnek küldött, Mária Valéria neveléséről szóló jelentéseit; a főhercegnő szüleihez írt leveleit, és Mária Valériának Rónayhoz intézett sorait is tartalmazza. A visszaemlékezést újonnan összeállított jegyzetapparátus és gazdag képanyag kíséri.”
English
Magyar