Írói rezidencia. Pannonhalmi napló Visky András: Az 501–es szoba – 1. rész

Fölvenni a monostor ritmusát – bizonyára lehetetlen. Lehetséges persze, de ahhoz mindent odahagyva, meztelenül kellene belépnem a főkapun. Eltökélten és erőfeszítés nélkül kitartani, mégis, ritmussá lenni, lefordítani önmagamra egy másik időt.A jelen idő beköltözése a halandó testbe – lehetséges ez? Vagy már eleve benne is van és Léleknek hívjuk? A ritmus a test állapota (benne van az érzékelhetőben) – ezt persze tudom és tudtam, de ebből nem következik, hogy a beköltözésem napján máris rá is tudnék állni az újabb ritmus-javaslatra. És nem azért, mert nem tudom, miből áll (nem tudom, persze). Ha tudnám is, mit érnék vele, a testem úgysem tudja, és fölkészülve sincs rá. Váratlanul elnehezülök, érzékelhetővé válik minden ballaszt, amit idehoztam, de nem egyszerre, hanem rétegről rétegre. Egyenként szakadnak fel, tépőzárak hangját hallom.... tovább: http://litera.hu

Forrás: https://litera.hu/irodalom/publicisztika/visky-andras-az-501es-szoba-1-resz.html