Július 17. a Nyitra melletti Zobor-hegyi remeték, Szórád és Benedek ünnepe


A Nyitra melletti Zobor-hegyi remeték, Szórád (egyes forrásokban Zoerárd, rendi nevén András) és Benedek életrajzát az első magyar származású bencés, Mór írta meg. A legenda ugyan latin nyelven íródott, mégis az első magyar (epikai) műnek mondhatjuk, mert magyar szerzőtől származik, Magyarországon készült, és magyar vonatkozású írásról van szó.

Mór a pécsi egyházmegye második püspöke volt. 1046-ban, a Vata-féle pogánylázadáskor, amikor Szent Gellért és társai vértanúhalált halnak, neki nem történik baja. Feltételezések szerint jelen volt Szekszárdon 1061-ben a bencés apátság alapításakor, és két évvel később ő temette el itt I. Béla királyt. Mór püspök székhelyén, Pécsett békült ki egymással Géza és Salamon 1064-ben, Pécsett történt meg Salamon király harmadik megkoronázása is.

Mór püspök e tájban írta meg az első magyar epikai művet, a Nyitra melletti Zobor-hegyi remeték, Szórád (egyes forrásokban Zoerárd, rendi nevén András) és Benedek életrajzát. A legenda ugyan latin nyelven íródott, mégis magyar műnek mondhatjuk, mert magyar szerzőtől származik, Magyarországon készült, és magyar vonatkozású írásról van szó. A legendában a szerző magáról és a Zobor-hegyi Szórádról így ír: Én, Mór, aki most Isten irgalmából püspök vagyok, akkor pedig iskolás gyermek voltam, a jó férfit láttam ugyan, de hogy milyen volt szerzetesi élete, azt nem látás, hanem hallás útján ismertem meg. Mert amikor a Szent Márton püspök tiszteletére szentelt monostorunkba a már említett Benedek szerzetes gyakran eljött, ennek tiszteletreméltó életéről elmondta nekem az itt következő dolgokat.

A pannonhalmi bazilika egyik támpillérjéhez simuló, Mórt ábrázoló szobor Stremeny Géza alkotása, melyet 2000-ben avattak föl. A szobor Mór püspököt egy pulpitus mögött, tollal a kezében ábrázolja. Az írópultba dombormű-szerűen befaragva látható Szórád és tanítványa, Benedek. A lengyel származású Szórád a Dunajec folyó mellett élt remeteként. Első szentéletű királyunkról hallva Magyarországra jött, belépett a Zobor-hegyi bencés monostorba, ahol Fülöp apáttól az András nevet kapta. Később apátja engedélyével Trencsén közelében, a Vág folyó partján emelkedő Szkalka barlangjában élt remeteként, de el-ellátogatott a Zobor-hegyi apátságba, hogy részt vegyen a szentmisén, vagy egy-egy ünnepi zsolozsmán, és szerzetestársai is meg-meglátogatták őt. Leggyakrabban barátja, tanítványa, Benedek volt gyakori vendége. A legenda szerint nagyböjtben negyven szem pálmadió volt az étele –minden nap egy. Ételben-italban szigorú mértéket tartott, pedig kemény fizikai munkát végzett, fát vágott. De a pihenésben is nagyon aszkéta volt. „Ágya” egy tölgyfa kivájt törzse volt, melyet náddal teletűzdelt sövénnyel vett körül, a feje fölé fából faragott korongot helyezett, amire négy nagy követ függesztett. Az önfegyelmezésnek ezek az eszközei felébresztették, ha elszundított, és teste elpihent volna. Gyilkosság áldozata lett, rablók támadták meg, abban a reményben, hogy pénzt rejteget, és megölték. Barlangját tanítványa „örökölte”, aki az önsanyargatásban is követte mesterét.

Mór 1070 körül halt meg, a korban viszonylag idősen. A 15. századból származó misekönyvek szentként tisztelik. 1848-ban Boldog IX. Pius pápa az akkori pécsi püspök kérésére jóváhagyta nyilvános tiszteletét. 1925-ben XI. Pius a pécsi egyházmegye társvédőszentjévé nyilvánította.


 

 

 

CsatolmányMéret
Image icon stremeny_geza-pannonhalmi_szent_mor-2.jpg285.77 KB