A Könyvtárosok Világnapja alkalmából a pannonhalmi könyvtárban járt a Kisalföld című megyei lap
A tudáskincs formálja a jövőt.
Kevesen tudják, hogy Magyarország legrégebbi könyvtára a Pannonhalmi Főapátság ezeréves falai között működik. A könyvtárosok világnapja alkalmából Ásványi Ilonát, a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár vezetőjét kérdeztük, hogyan egyesül a jelen és a múlt ebben a hivatásban.
A derűs tavaszi napsütés éles árnyékokat rajzol a főapátság könyvtárának padlójára. A szédítő magasságokba nyúló polcok közt a régi kötetek megnyugtató pergamenillata lebeg. Körülöttünk, valamint a talpunk alatt megbúvó raktárban mintegy négyszázezer dokumentum.
– Vannak helyek, amelyeknek hangulata van, és vannak, amelyeknek szelleme. Pannonhalmára ez utóbbi igaz – kezdi Ásványi Ilona, a főapátság könyvtárának első női vezetője, aki gyerekkorát Dunaszigeten töltötte, középiskolába pedig a győri Kazinczy-gimnáziumba járt. – A legendás Z. Szabó László tanár úr egyénisége, személyisége meghatározó volt számomra abban, hogy magyartanár lettem. Soha nem gondoltam, hogy könyvtáros leszek, Pannonhalmára is tanárként érkeztem, és néhány évvel később lettem csak a főapátsági könyvtár munkatársa. A tanári énem működik ma is minden könyvtári bemutatón, könyvtáros szakmai vagy más tematikus idegenvezetésen is.
A Pannonhalmi Főapátsági Könyvtárral kezdődik a magyar könyvtártörténet, itt másoltak először kódexeket, gyűjtöttek először könyveket. Ez a könyvtár megkerülhetetlen, ha a magyar könyvtártörténetről esik szó. Az élesebb szemű látogatóknak az is feltűnhet, hogy a vaskos, évszázados kötetek fölött néhány polcon újabb könyvek is láthatók.
A köteteket témák szerint helyezzük el a polcokon, így lehet, hogy kiadásukat tekintve korban egymástól távol álló könyvek is egy helyre kerülnek. A muzeális gyűjtemény csak kivételes esetekben bővül, napjainkban a teológiai és a bencés szerzetességgel kapcsolatos könyveket gyűjtjük.
A legrégebbi köteteken végigtekintve érzékelhető a bencés közösség nyitottsága. A teológiai írások mellett gyűjtötték a természet- és társadalomtudományokkal foglalkozó munkákat is. A könyvtár nyilvános, mindenki számára elérhető, de a legrégebbi kódexeket, ősnyomtatványokat és muzeális köteteket csak kutatók tanulmányozhatják.
A hatalmas mennyiségű különleges dokumentum gondozása kiemelt feladat. Ez a tűz- és vagyonvédelem mellett restaurálást és digitalizálást is jelent. A kötetekben rejlő értékeket és információkat a kiállításokon, tematikus foglalkozásokon és forráskiadványok formájában igyekszenek megismertetni a nagyközönséggel. A közelmúltban jelent meg Rónay Jácint naplójából egy szemelvény, mely arról tanúskodik, hogy Rudolf trónörökös és Mária Valéria nevelőjeként milyennek látta a korabeli bécsi udvart.
Ásványi Ilona azt is elmondta, hogy a könyvtárban rejlő régi kéziratokban fellelhető tudáskinccsel jelentős mértékben segítik a főapátság sokirányú tevékenységét: kultúra, turizmus, de idetartozik az itt előállított gyógynövény- és egyéb termékek marketingje, dizájnja, reklámja.
– Könyvtárosnak lenni nem azt jelenti, hogy az ember egész nap olvasgat és könyveket pakol. A technikai fejlődés, a modern kor adta különböző lehetőségek, kompetenciák abban segítenek, hogy megismerjük múltunkat, és ez a tudás olyan identitást biztosítson, ami segítséget ad jelen életünkben és a jövőben is.
Forrás: Kisalföld:
Fotó: Huszár Gábor
Szöveg: Dániel Viktória
English
Magyar