Magyar Kultúra Napja országos ünnepsége Pannonhalmán-2


"A szíven és az elmén átszűrt, a kezünket megjárt szöveget átadni – ezt jelenti a Bibliotheca, a könyvtartó ház munkatársának lenni" - mondta a minősítő pályázaton részt vett közművelődési és könyvtári szervezetek díjátadó ünnepségén a Pannonhalmi Főapátság kulturális igazgatója, Dejcsics Konrád atya.

Beszédét teljes terjedelemben közöljük:

Tisztelt Államtitkár asszony,
tisztelt Alelnök úr,
tisztelt Főigazgató úr,
kedves Hölgyeim és Uraim!

A kezemben tartott kéziratot a könyvtárból kaptam. Ez Szent Benedek atyánk regulájának általunk ismert legkorábbi magyar nyelvű fordítása. 1689-ben keletkezett, egy pannonhalmi szerzetes fordította és másolta saját kezével. Papír, vászonkötés, 154 oldal, 150*100 mm. Hadd idézzek belőle egy szakaszt! Átmásoltam ide a papíromra, hogy ne akadjak meg az olvasásban.

A negyven napi böjtbe pedig reggeltül fogva egész három óráig munkálkodjanak, amit nékik parancsolni fognak. Mely böjt napokba mindnyájan vegyenek könyveket maguknak a könyv tartó házbul, melyeket renddel olvassanak el egészen, amely könyveket a negyvennapi böjtnek kezdetin adjanak.

„Vegyenek könyveket maguknak a könyv tartó házbul” Accipiant omnes singulos codices de bibliotheca olvassuk a latin szöveget. A Bibliotheca szó szerepel benne, amelyet a mi pannonhalmi szerzetesünk könyv-tartó házként fordít. Milyen szép ez a kifejezés! Mielőtt azt gondolnánk, hogy ez a regulahely az első nyoma annak, hogy 1500 évvel ezelőtt Benedek monostorában létezett könyvtár, el kell mondani, hogy a Bibliotheca a 3-6. században mást jelentett. Órigenés egyházatya tanúsítja: „Ám ezt a könyvtartó házat (bibliothecam) nem nyers és gyalulatlan, hanem négyzetesre vágott, és a megfelelő mértékre szabott deszkákból építette meg; azaz nem a világi szerzők műveiből, hanem a proféták és az apostolok könyveiből. (Orig. Hom in Genes. 2,6).” A szentírást értették ház a könyvtartó ház alatt. 

Nos, a szerzeteseink 1500 évvel ezelőtt Monte Cassinón, 1000 vagy 320 évvel ezelőtt itt Pannonhalmán egy szentírási könyvet kaptak, amelyet a 40 nap alatt el kellett olvasniuk. A Szentírás e könyveit pedig kódexpéldányokban adták át. Kéziratok voltak ezek. Azt is tudjuk korabeli szövegekből, hogy ezeket a szentírási könyveket maguk a szerzetesek másolták. S önök sokkal jobban tudják ezt nálam, hogy mit jelentett a másolás. Az írott és másolt szöveg a szemből vagy a diktált és felolvasott szöveg a fülből bemegy a fejbe, majd a fejből a papírra. És közben átmegy a szíven is. Amikor tehát a szerzetesek megkapták egymástól az írás könyveit, olyan szövegekkel találkoztak, amelyek megjárták már szerzetestestvérük érzékeit, gondolatait, kezét és szívét.

A szíven és az elmén átszűrt, a kezünket megjárt szöveget átadni – ezt jelenti a Bibliotheca, a könyvtartó ház munkatársának lenni. És a másik ember szívén átszűrt, a másik ember keze munkájaként kapott szöveget befogadni 40 napon keresztül – ezt jelentette a Bibilotheca, a Szentírás könyvét olvasni.

Manapság, a mesterséges intelligencia és a digitalizálás korában nem tudunk ilyen finoman bánni minden könyvvel. De bíztatást kapunk arra, hogy a könyvtár, a kultúra munkatársaiként felépítsük a magunk könyv-tartó házát, amelynek szövegei elménk mellett megjárják a szívünket is. És akkor a szívünk bőségéből tudunk másoknak is egy-egy könyvet nyújtani arra az időre, amelyet a valódi olvasással tölt.

Tisztelt barátaim, a Magyar Kultúra Napján szeretettel köszöntöm Önöket a magyar kultúra bölcsőjében, a pannonhalmi kiváltságlevél, a tihanyi alapítólevél, a szent lászlói könyvtárkatalógus őrzési helyén.

Szép ünnepet és emelkedett együttlétet kívánok.