Március idusán… egy vers, amiért 1849-ben börtön járt

Czuczor Gergely: Riadó című verse 1848. december 21-én jelent meg Kossuth Hírlapjában, amikor az osztrák csapatok már közeledtek Pest-Buda felé. Külön röplapon is kinyomtatták, és Petőfi egyes verseihez hasonlóan a nép és a katonák közt terjesztett forradalmi indulóvá vált.

Czuczort a Riadó című verse miatt, Pest eleste után, Haditörvényszék elé állították. Windischgrätz halálbüntetést javasolt, ezt azonban gróf Teleki József – a Magyar Tudós Társaság elnöke – közbenjárására hatévi nehéz vasban letöltendő várfogságra enyhítették. Windischgrätz herceg rabsága helyéül a budai várat tűzte ki, ahol lehetőséget kapott, hogy a szótáron dolgozzon. Budai fogsága 1849. május 21-ig tartott, amikor a magyar sereg a várat bevette, és Czuczor is kiszabadult.

Hanyatlott egészsége ápolására a Balaton melletti tihanyi bencés apátságba vonult; miután pedig a császáriak Pestet újra elfoglalták, báró Johann Kempen altábornagynál önként jelentkezett, aki őt a pesti szent Ferenciek zárdájában internálta.

E magányból azonban 1850. február 15-én Haynau kiragadta, aki őt először az Újépületbe, március 8-án Budára, 28-án Bécsbe küldte, ahonnan április 10-én Kufstein várába vitték. Itt az emberséges Bedcsula várparancsnok rendelkezésére külön cellát kapott, és irodalmi tevékenységét is folytathatta. Fogsága első idejében a breviarium himnuszait fordította, majd Schmid Kristóf bibliai történeteit és Publius Cornelius Tacitus Germaniáját.

Nyolcszáznegyvennégy napos fogság után, 1851. május 22-én szabadult.

Ezután visszavonult a közélettől, pesti, belvárosi házában csak a magyar nyelv szótárával foglalkozott. Hatkötetes nagy mű megjelenését már nem élhette meg, 1866-ban kolerajárvány áldozata lett. A magyar nyelv első, tudományos igényű „számbavételét” szerkesztőtársa, Fogarasi János fejezte be.