Musicotheca gyűjteményünk története – 1.

A pannonhalmi főapátság középkori könyvtára és kéziratos zenei anyaga a török háborúk idején megsemmisült.

Az újjáéledéskor, 1638-tól kezdődően, Pálffy Mátyás főapátsága idején a liturgikus gyűjtemény már a tridenti zsinat szellemiségét tükröző nyomtatott kottákkal gyarapodott.

Sajghó Benedek főapátsága alatt, a 18. században élénk zenei élet folyik Pannonhalmán. Egy frankföldi bencés Valentin Rathgeber (1682–1751) 1735-ben több évig tartó utazása során megfordult Győrben és Pannonhalmán is. Az abban az évben kinyomtatott egyik, 50 offertóriumot tartalmazó gyűjteményét Sajghó Benedek pannonhalmi főapátnak ajánlotta, október 6-án pedig a monostor ebédlőjében, ebéd után egy „zenei játékot” („lusus musicalis”) adott elő két helybeli szerzetessel együtt.

II. József féle feloszlatás után (1786) a könyvtár és a zenei gyűjtemény is nagyrészt elenyészett, kisebb része az egyetemi könyvtárba került. 

A Szent István király által alapított bencés kolostort 1802-ben I. Ferenc király alapította újra, azzal a feltétellel, hogy a bencés szerzetesek a régió gimnáziumaiban tanítsanak. Az újraalapításkor a könyvtárat és levéltárat, amennyire lehetett, visszavették, a régi zenei gyűjteménynek azonban nyoma veszett.

A kottatár 1824-ben fölvett leltárában szereplő 14 misét, 24 offertóriumot és más műveket mind 1802 után szerezték be.  

A Musicotheca rendszeresen gyarapodott különféle gyűjteményekkel. Ezek közül legjelentősebb a győri jezsuita templomból származott. A templomot, rendházat, könyvtárat és zenei anyagot 1802-ben kapták-vették át a bencések. (A jezsuiták részben fizetett zenészekből, részben diákokból álló kórusa, igényes, figurális templomi zenét szólaltatott meg. A győri jezsuita templom orgonistája 1755 és 1757 között valószínűleg a fiatal Johann Georg Albrechtberger, aki később a bécsi udvari kápolna és a Stephansdom karnagya volt. A rend 1773. évi feloszlatása után a zenei élet egy ideig Istvánffy Benedek székesegyházi karnagy vezetésével folytatódott, de 1776-ban megszűnt a templom önálló együttese.)  

A bencések, Győrben 1802-től más zenei gyakorlatot követtek, mint a jezsuiták, így a kották több évtizeden keresztül használaton kívül, a templom kórusán porosodtak, míg 1871 körül Pannonhalmára szállították őket. Az akkor kialakított Musicotheca Jesuitica gyűjtemény 135 kéziratos és 22 nyomtatott tételt tartalmazott, ez összesen 623 kompozíciót jelentett, mivel a nyomtatványok nagy része gyűjteményes munka volt. A gyűjtemény tehát viszonylag teljes, hiszen a jezsuita rend feloszlatásakor fölvett leltár is 253 kéziratot és 25 kötegben 330 nyomtatott művet sorolt föl.

A pannonhalmi zenei gyűjteményt először 1876-ban Öcsényi Anzelm bencés, a teológiai stúdium tanára rendezte. 1882-től a brünni születésű, Pannonhalma előtt Veszprémben tevékenykedő Kregczy Ede lett a főapátság karnagya és orgonistája, aki nagy gonddal rendezte és katalogizálta a kottatárat. A zenei anyag 20. századi jeles őre Szigeti Kilián bencés szerzetes, orgonakutató, zeneszerző volt, ő adta a gyűjteménynek a Musicotheca nevet.