Nagyhét 2023

A jövő héten kezdődő nagyhét elé: Gerhard Lohfink elmélkedése hitről, életről, Krisztus és a magunk haláláról:  „Arról, hogy mi történik velünk a halál után, csak a hit révén tudhatunk. …Ez a „csak hit révén" nem valami negatívumként, valami maradékként értelmezendő, mert hát semmi bizonyosat sem tudunk. „Hinni" teológiai értelemben éppenhogy nem ezt jelenti. A hit személyes felismerést jelent. A hit annyit jelent: teljesen megbízom a másikban és éppen ezáltal ismerem meg. Annyiban lesz tudásunk az emberi élet minden nagy dolgáról, amennyiben hiszünk és megbízunk bennük… Hinnünk kell abban, hogy halálunkban életünk célja és titka rejtőzik, hogy halálunkban a végtelen horizont tárul elénk, hogy akkor és ott nem a semmibe, hanem Istenhez jutunk. A halálban végérvényesen és örökre találkozunk Istennel. … Döntő ebben a mondatban a „végérvényesen" szó. Mert hiszen Istennel, már földi életünkben is sokféle módon ta­lálkozhatunk. Találkozunk vele, amikor boldogságunk vagy szükségünk imádságra ösztönöz; találkozunk vele istentisz­teleteinkben, amikor megpróbálunk feltekinteni rá és hálát adni neki. Találkozunk vele minden olyan szolgálatban, melyet másoknak nyújtunk. Találkozhatunk vele minden jóleső beszélgetésben, melyet másokkal folytatunk. De mindezekben a találkozásokban Isten mégis rejtve marad. Úgy tűnik, mintha hallgatna, sőt, mintha folytonosan eltávozna tőlünk. Sohasem ragadhatjuk meg, sohasem mondhatjuk: most megismertem. Szüntelenül úton vagyunk hozzá. Mindent újra kell kezdenünk vele. Sokféle módon találkozunk Istennel, de találkozásaink sohasem befejezettek. Halálunkban azonban végérvényesen rátalálunk Istenre, imádságunk, vágyakozásunk, reményünk és hitünk Istenére…”

Gerhard Lohfink: Nem a halálé az utolsó szó. Meditációk - Budapest-Luzern: Egyházfórum, 1992 p. 73-74.