A pannonhalmi klasszicista könyvtárteremben otthonra lelt barokk orgona felújításáról

A Pannonhalmi Főapátság Kulturális Igazgatósága 2021-ben egy 17–19. századi kutatóprogramot indított el, amelynek célja mások mellett a bazilika zenei életének feltárása és bemutatása. A kutatási projekt részeként Kiss Zsolt orgonaművésznek, a bazilika karnagyának szakmai közreműködésével megindult annak az orgonagyűjteménynek a felmérése is, amelyet Szigeti Kilián szerzetes hozott létre. A gyűjtemény legértékesebb darabja 1750 körül a besztercebányai Martin Podkonický műhelyében épült. A könyvtárteremben helyet kapott orgona nyolc hónapig tartó felújítási munkáit a Magyar Nemzeti Bank támogatásával Homolya Dávid orgonaszakértő és Bors László újtusnádi (Tuşnadu Nou, Románia) orgonaépítő mester végezte.

1968-ban Szigeti Kilián  bencés szerzetes és orgonaművész irányítása alatt a pannonhalmi millenniumi emlékműben kapott helyet a főapátság orgonatörténeti muzeális gyűjteménye. Ennek célja az volt, hogy megmentse és tanulmányozhatóvá tegye a 18–19. századi magyarországi orgonaépítészet olyan emlékeit, amelyek eredeti helyükön már nem feleltek meg feladatuknak, és ezért a pusztulás veszélye fenyegette őket. A gyűjtemény három pozitív orgonából, játszóasztalból, fúvószerkezetekből és további alkatrészekből állt.

A pozitív orgonát templomi és máshol történő egyházi zenélésre egyaránt használták. Kis mérete miatt könnyen el lehetett bárhová vinni, helyezni, ezért Szigeti Kilián feltételezése szerint a ponere, azaz helyezni szóból származik az elnevezése. A római katolikus egyház a mai napig is alkalmaz ilyen típusú kis- és középméretű orgonákat, amelyeket „szentélyorgonának” is neveznek.

A pannonhalmi orgonatörténeti gyűjtemény Szigeti Kilián 1981-es halálával bezárt, az összegyűjtött anyagot a főapátság különböző helyeken raktározta. A megmaradt értékeket 2018-ban Kormos Gyula orgonaszakértő felmérte, és a következőt írta: „A kiemelt örökségvédelmi jelentőségű Dr. Szigeti Kilián OSB-féle orgonaörökség megőrzése nemcsak műemlékvédelmi, hanem egyháztörténeti szempontból is kiemelkedő jelentőségű cél.” A 2021-ben felújított orgona ennek a gyűjteménynek az anyagából való, amely 1750 körül a besztercebányai Martin Podkonický műhelyében épült.

A pannonhalmi hangszerhez méretben és kialakításban a Szmrecsáni orgona áll legközelebb a 18. sz. közepéről.

Martin Podkonický (1709–1771) legjelentősebb fennmaradt munkái pozitív orgonák 2′-as principálhomlokzattal. A mai Magyarországon a váchartyáni református templomban áll tőle egy hasonló kisorgona 1750-ből. Fia, Michal (1753–1816) továbbvitte a műhelyt, tőle jelentősebb méretű hangszerek is fennmaradtak (pl. Gölnicbánya, Mateóc, stb.). Apa és fia orgonáin a nagybarokk, késő barokk, kora klasszicista stíluskorszakok változása követhető nyomon. A pannonhalmi hangszer a nagybarokk stílusjegyeit viseli magán, mindkét Podkonický-generáció dolgozott rajta.

A mindössze négyregiszteres, rendkívüli jelentőségű pozitívnak a szekrénye, fúvói, szélládái eredetiek. Előkerültek síptakaró díszítéseinek töredékei, amelyekből a teljes síptakaró-faragvány összeállt. A síprekonstrukcióhoz analóg hangszerek álltak rendelkezésre a Felvidéken. A nyolc hónapig tartó felújítási munkákat a Magyar Nemzeti Bank támogatásával Homolya Dávid orgonaszakértő és Bors László újtusnádi (Tuşnadu Nou, Románia) orgonaépítő mester végezte.

A felújított orgona a főapátság főkönyvtárában kapott helyet, ahol a Pannonhalmára látogatók meg is tekinthetik. Az orgonát a jövőben pedagógiai célokra is használják, valamint a pannonhalmi koncertéletben is megjelenik majd. Hazánkban néhány hasonló méretű, kivitelű hangszer még található és liturgiák alkalmával használják is, de muzeális körülmények között ez az orgona egyedülálló.

Forrás: Magyar Kurír

https://www.magyarkurir.hu/hirek/bemutatkozott-pannonhalman-felujitott-barokk-orgona