A Pécsi Misekönyv iniciáléiból… Pünkösd

A pünkösd (görögül pentekoszté, az 'ötvenedik' szóból) a Szentlélek eljövetelének ünnepe a húsvét utáni 50. napon. 2021-ben május 23-án ünnepeljük. Jézus, mennybemenetekor megígérte a Szentlelket tanítványainak. Amikor elérkezett pünkösd napja, „mind együtt voltak… Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.” (ApCsel 2,1-4.)

Anselm Grün Éld a Húsvét örömét című könyvéből:

Pünkösd elnevezése a „pentekoste – ötven” szóból ered. Ez a húsvét utáni ötvenedik nap. Pünkösd a húsvét beteljesedése. Mindkét ünnep természet-ünnepekben gyökerezik. Húsvét a tavasz ünnepe, pünkösd pedig az aratás kezdete. A zsidók mindkét ünnepet az üdvtörténet eseményeivel értelmezték. Húsvétkor az egyiptomi kivonulásra emlékeznek, pünkösdkor pedig arra, hogy a Sínai-hegyen megkapták a Tízparancsolatot. Számunkra, keresztények számára, húsvét Jézus feltámadásának, pünkösd pedig a Szentlélek eljövetelének ünnepe. Minden ünnep egyben mindig az ember önmagára találásának az ünnepe is. Pünkösdkor az emberré válás beteljesedését ünnepeljük. Ahhoz, hogy megértsük, mi köze van pünkösdnek az emberi kiteljesedés folyamatához, vizsgáljuk meg ennek az ünnepnek a gyökereit.

Nézzük először az ötvenes számot. 50 évesen az ember az idős kor küszöbén áll. Rómában 50 évesen felmentették az embereket a katonai szolgálat alól. Szent Ágoston szerint szimbolikus jelentése van az ötvenes számnak: „Ennek az ötvenedik napnak van azonban egy másik, titokzatos jelentése is. Hétszer hét az negyvenkilenc, és ha az ember visszatér a kezdethez, és még egy nyolcadik napot hozzászámol, ami egyben az első is, akkor elérjük kereken az ötvenet. Ez az Úr feltámadása utáni 50 nap most már nem a fáradságot szimbolizálja, hanem a nyugalom és az öröm jelképének tekinthetjük őket.” (Betz 152) Az ötven tehát a nyugalom és az öröm jelképe. Ötvenévesen az ember bölcs, a szellem embere lesz – mondja Nagy Szent Gergely Mózes irányelveire hivatkozva, mely a levitákat 25 éves kortól kötelezi a szolgálatra a szent sátorban. Ez a szolgálat 50 évesen ér véget. Attól kezdve a leviták a szent edények őrei. Gergely pápa szerint ez annak a vezetői feladatnak a képe, amilyen vezetővé Benedek 50 évesen vált. (vö. Lev 8,24-25). Tauler visszatér Gergely ezen értelmezéséhez. Szerinte az ember élete közepén, 40 évesen, lelki válságba kerül. Istenképét eddig projekciók homályosították el. A 40 és 50 éves kor közötti időben a Szentlélek megváltoztatja az ember Istenhez fűződő viszonyát, és képessé teszi arra, hogy megértse és megtapasztalja Istent. 50 évesen a szellem emberei, az áldás forrásai leszünk, akik képesek arra, hogy bevezessenek másokat Isten bölcsességébe és megtapasztalásába.

Izraelben minden 50. év jubileumi esztendő volt: „ne vessetek, ami a szántón magától nem terem, ne arassátok le, tőkéiteket ne metsszétek, és termését ne takarítsátok be, hogy szent legyen az örvendetes esztendő.” (Lev 25,11-12) Ugyanakkor minden adósság eltöröltetik, a rabszolgák visszakapják szabadságukat. Az emberré válás szép képe ez. Az 50. év az elmélkedés éve, egy „sabbat-év”, amikor az ember megáll, hogy átgondolja, eddigi életében mi volt igazságtalan, mi az, ami nem a saját lényének és nem Isten akaratának szellemében növekedett. Az embernek el kell engednie az adósságokat, azaz félre kell tennie a viszálykodást másokkal, tisztáznia kell a kapcsolatait, ugyanakkor ki kell egyeznie magával és az életével is. Az embernek szabadon kell engednie a rabszolgáit. Amit eddig rabszolgaként tartott, amit elnyomott, fel kell szabadítania, hogy az tényleg élhessen. Maga sem élhet többé rabszolgaként, aki teljesítménnyel akarja bizonyítani az értékét, hanem csakis Isten szabad fiaként vagy szabad leányaként.

Pünkösd mindezt a tudat alatt közrejátszó tartalmat is eszünkbe juttatja. Ha ránk száll a Szentlélek, akkor bennünk is beteljesedik az ötvenes, akkor mi is eljutunk valódi lényünkhöz, nyugalmat és örömöt lelünk, akkor mi is a szent edények őrzőjévé válunk, vagyis mások vezetőjévé és kísérőjévé. A húsvéttól pünkösdig tartó 50 nap az emberré válást akarja begyakoroltatni velünk. A húsvéti evangéliumok és a húsvéti történetek, Krisztus mennybemeneteléről és a Szentlélek kiáradásáról szóló elbeszélések az ember önmagára találásának útját írják le, a sírból való feltámadás útját, a feltámadást a hétköznapokban, az elmerülést önnön emberségünkben egészen a mennyországig, mely bennünk van. Ez az az út, mely a minket vezető feltámadt Krisztustól a hozzánk szóló belső mesterhez vezet. Önmagunkra találásunk a Lélek várásától a Szentlélek pünkösdi kiáradásáig tart. Ha eljön a Lélek, akkor igazán önmagunkká válunk, akkor felébrednek képességeink és lehetőségeink, akkor minden átalakul bennünk. A bimbó kirügyezik és életünk virága kinyílik. Pünkösd az elevenség ünnepe. Ha Isten Lelke, aki kezdetben a világ fölött lebegett, belénk hatol, akkor újjáteremtődünk, akkor saját eredetünkkel kerülünk kapcsolatba, azzal az ősi képpel, amit Isten alkotott rólunk magának.

Pünkösd azonban nem csak az egyén önmagára találásáról szól, hanem az Egyház létéről és növekedéséről is. Pünkösd az Egyház születése. Ha a Szentlélek leszáll az emberekre, akkor összehozza őket, akkor olyan közösséget hoz létre, amely minden kereső és kérdező felé nyitott. Olyan közösség jön létre, amelyik áttöri szűk korlátait, és a világ kovásza lesz. Az ember önmagára találása akkor teljesedik be, ha nyitott a közösségre, ha másokkal együtt azon dolgozik, amit Isten bízott mindannyiunkra: emberibbé tenni, Isten akarata szerint formálni és alakítani ezt a világot, és belevésni Isten Lelkét. Az Egyház azoknak a közössége, akik együtt tanúskodnak Jézus föltámadásáról. Ezért, ahol az emberek reményvesztettek, ahol a halál árnyéka úgy tűnik, legyőzi az életet, hirdetnie kell, hogy az élet legyőzte a halált, a szeretet legyőzte a gyűlöletet, és van feltámadás.