A Pécsi Misekönyv iniciáléiból… Úrnapja

A görög eu és kharisz szavakból származó Eucharisztia kifejezés jelentése hálaadás. Egyrészt a kenyér színében megőrzött, velünk lévő Krisztus áldozati testét jelenti, másrészt a szentmisét, amit kenyértörésnek vagy az Úr vacsorájának is szokás nevezni, az utolsó vacsorára utalva, amikor Jézus megalapította az Eucharisztiát. Az Eucharisztia jelképes megjelenítései: A kehely, benne Krisztus vérével, és a kovásztalan kenyér, az ostya.Sajátosan megmunkált ostyasütővel olyan ostya is süthető, melyen „kép” is van, pl. a gyermek Jézus vagy a megfeszített Krisztus. Az 1499-ben nyomtatott Pécsi Misekönyv iniciáléi között is a kehely-ostya ábrázolást láthatjuk.

Az Eucharisztia a szentmisében akkor jön létre, amikor a fölszentelt pap az átváltoztatás szavait kimondja; konszekráció (a latin consecratio, consecrare fölszentelni igéből). Ekkor a kenyér és a bor lényege átváltozik Krisztus testévé és vérévé, de a külső „színek” megmaradnak; átlényegülés (lat. transsubstantiatio): az a természetfölötti változás, amelyet Krisztus szavai - „ez az én testem, ez az én vérem” - idéznek elő. (Latinul: „hoc est enim corpus meum.”) A szentmise központi cselekménye a kenyér (ostya) megtörése és a kehely (bor) felajánlása és odanyújtása ezekkel a szavakkal: Vegyétek és egyétek, ez az én testem. Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új és örök szövetségé, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.

A liturgikus rendben a 13. századtól kezdődően, hol elhalványulva, hol megerősödve az Eucharisztiának külön ünnepe van, az Úrnapja (latinul Festum Eucharistiae, Solemnitas Corpus Domini), melyet IV. Orbán pápa rendelt el, az ünnep céljaként az Eucharisztia melletti ünnepélyes hitvallást jelölve meg. Az ünnepi liturgia rendjének kidolgozásával a pápa Aquinói Szent Tamás domonkos szerzetest bízta meg, aki munkájában felhasználta a ciszterci szerzeteseknél már használt, az Eucharisztiáról szóló himnuszokat. Úrnapja nyolcadában – az ünnepet követő nyolc nap – ugyancsak a 13. századtól kezdve terjedt el a szentségimádás, az Oltáriszentséggel kapcsolatos sajátos imagyakorlat.  Az ünnep IV. Orbán pápa halála után háttérbe szorul, majd V. Kelemen idején, a 14. század elejétől kezdve erősödik meg és terjed el az egész Egyházban. Az ünnephez kapcsolódik az úrnapi körmenet, amikor monstranciában (díszes szentségtartó) körülhordozzák az Eucharisztiát. Az ünnepi felvonulás útvonalán négy oltárt állítanak fel, ezeket énekelve felkeresve, felolvasnak egy-egy, az Eucharisztia alapításáról szóló szentírási részt.