Rejtett kincseink… dietetikai mű a 9-10. századból


Isaac Medicus (855 k.–955 k.), korának egyik leghíresebb orvosa volt. De particularibus diaetis, című dietetikai munkája csak 1487. március 23-án jelent meg nyomtatásban, Páduában, Matthaeus Cerdonis nyomdájában.  Az eredetileg arab nyelvű szöveget a szerző többi művéhez hasonlóan egy montecassinói bencés szerzetes és orvos, Constantinus Africanus (1020 k.–1087) fordította latinra.

 

„Isaac Medicus, korának egyik leghíresebb orvosa száz évet élt (855 k.–955 k.). Nevét többféleképpen írják: Isaac Israeli ben Solomon, de létezik Isaac Beimiram névforma is. Zsidó családban született Egyiptomban, s Kairóban először kiváló szemorvosként szerzett tekintélyt. 904 körül az utolsó Aghlabid vezér, Ziyadat Allah udvari orvosa lett, majd néhány évig a mai Tunézia területén levő Kairwanban általános orvostudományt tanult. Később ugyanitt tanított is, ezenkívül elmélyült a természettudományokban, a matematikában és az asztronómiában. Számos tanítványa volt, akik mind csodálták hatalmas tudása miatt. A Fatimida-dinasztia hatalomra kerülésével az alapító uralkodó, Al-Mahdi (uralkodott 910–934) orvosa lett. Egyik alapműve a lázról szólt, de írt a veséről és a fogászati kezelésről, továbbá az egyszerű gyógyszerekről és a táplálkozásról is. Isaac természettudományos és orvosi tanulmányain kívül a tudományok osztályozásával és filozófiával is foglalkozott, őt tekintik a zsidó neoplatonizmus atyjának. Valamennyi művét arabul írta, s ezt fordították le héberre, latinra és spanyolra. Szakmai elismerését jelzi, hogy életrajzát korai forrásokban is megtaláljuk, így a 10. század második felében író andalúziai Ibn Juljul orvosokról szóló művében és a 11. század közepén alkotó toledói Sa’id munkájában, de keresztény szerzők is gyakran idézik, így Albertus Magnus, Aquinói Tamás vagy Nicolaus Cusanus.

Pannonhalmán egy mindössze 58 levél terjedelmű, 4° nagyságú, díszítetlen kötetét őrzik, amelynek utolsó, a nyomtatási adatokat is tartalmazó levele hiányzik. A munka, melynek címe De particularibus diaetis, egy dietetikai mű, amely Páduában jelent meg Matthaeus Cerdonis nyomdájában 1487. március 23-án. Az eredetileg arab nyelvű szöveget a szerző többi művéhez hasonlóan a montecassinói bencés szerzetes és orvos, Constantinus Africanus (1020 k.–1087) fordította latinra. Ez utóbbi, tudásra vágyó férfi Európa első orvosi egyetemén, Salernóban tanult, s az arabon kívül egyéb keleti nyelveket is ismert. Sokfelé utazott, járt Szíriában, Indiában, Egyiptomban, Perzsiában és Etiópiában, majd belépett a montecassinói monostorba, s ott főképp arab szerzők latinra fordításával foglalkozott. Mintegy 37 mű átültetése fűződik nevéhez, s szándéka volt, hogy megismertesse a nyugati világgal a görög szerzők (Hippokratész, Galénosz) műveire épülő arab és perzsa orvostudomány eredményeit. Isaac a művében számba veszi az összes élelmiszerfajtát, ami emberi táplálékul szolgálhat: a gabonaféléken kezdi, majd a zöldségek, a fűszer- és gyógynövények, gyümölcsök következnek. Ezután áttér az állatokra, különösen a szárnyasokkal foglalkozik, de vannak meglepő állításai is: részletesen ír a sértéshúsról, jóllehet sem a muszlimok, sem a zsidók nem eszik, mert tisztátalannak tartják. „A sertéshús nagyon tápláló… A fiatalabb állatok finomabbak a többinél, főleg az ivartalanítottak” – állapítja meg. Az ehető állatok után a következő levélen áttér azokra, amelyek táplálékként nem javasoltak: megtudjuk, hogy a medvehús nagyon rágós, ezért evése nem ajánlott, az oroszlánhús pedig nehezen emészthető és hasi görcsöket okoz. Érdekesség, hogy az ehető táplálékok esetében elkészítési, fűszerezési tanácsot is ad. A kötet végén a borokról ír. Megállapítja: „A jó bor táplálékul szolgál a testnek, visszaadja és megőrzi egészségét…”, természetesen csak akkor, ha megfelelően és mértékkel isszák. Foglalkozik a fehér és „sötét” borok tulajdonságaival, illetve figyelmeztet a túlzott fogyasztás, a részegség veszélyeire. Isaac

Medicus munkái, mind az orvosiak, mind a filozófiaiak egészen a 16. századig igen kedveltek voltak.”

(W. Salgó Ágnes: Amiről a régi könyvek mesélnek. In: Collectanea Sancti Martini. A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményei Értesítője 4. Pannonhalma, 2016. p. 51-52)

 A kötet jelzete:

122- I-31

Bibliográfiai leírása:

Isaac Medicus : [De particularibus diaetis] / [Arabból latinra ford. Constantinus Africanus] Padua : Matthaeus Cerdonis, 1487. márc. 23.] [1], 58 fol. ; 4° (18 cm)